Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 9. 1937-1939 (Budapest, 1940)

Balogh Jolán: Tanulmányok a Szépművészeti Múzeum régi szoborgyűjteményében. II

ban és részletekben a mi példányunk őrizte meg a leghívebben. Ebből következik, hogy a Piccolomini mester rejtélyének megoldásában nem a márványreliefekből kell kiindulni, mint általában a külföldi kutatók tették, hanem gyűjteményünk stucco Madonnájából. Az ismeretlen mester sienai származásában"' újabban általában megegyeznek a kutatók, de az azonosításban már igen eltérőek a vélemények. Lorenzo Marrina,

70 Giovanni di Stefano,

71 majd ismételten Vecchietta

72 nevét emlegették, de kevés meggyőző erővel. A két előbbi mester alig jöhet szóba, az utóbbinak női fejei pedig jóval keményebbek, merevebbek.

75 A budapesti reliefet véve kiinduló pontnak, azonban úgy tűnik, hogy Francesco di Giorgio műveihez áll legközelebb. A finom fátyolkendőbe burkolt, szelíd, álmodozó Madonna-fejet Francesco di Giorgio több művén megtalálhatjuk, többek között a sienai Pinacoteca Madonnáján, meg a Mária koronázását (47. kép) és a gyermek Jézus imádását (48. kép) ábrázoló képeken

74 (Siena, R. Pinacoteca). Jellemző sajátságként ismétlődik meg mind a festményeken, mind a reliefen a fejről lehulló fátyol, mely gyengéd hátteret alkot a Madonna-fejek mögött. A gyermek Jézus imádását ábrázoló képek (Siena, S. Domenico és R. Pinacoteca) rövidlábú Bambinói is édestestvérei a relief Bambinójának, még annak félénk, áldó gesztusát is megismétlik. Mind a fejtípusok, mind pedig a redővezetés tekintetében domborművűnk nem áll távol a berlini szép márvány Madonnától

73 (49. kép) sem, melyet most már általában Francesco di Giorgio hiteles művének tekintenek. A budapesti relief kompozíciójának szokatlan volta, költői motívuma, szelíd érzelmessége, finom részletformái szintén mind összhangban vannak Francesco di Giorgio új gondolatok iránt érzékeny, kifejező, gyengéd művészetével. Az elveszett márványeredeti

76 az ő műve lehetett, míg Múzeumunk reliefje műhelymásolat, mely közvetlenül az eredeti után készülhetett. flH Bode (Denkmäler. S. 159.) donatellói prototípustól származtatja valamennyi példányt, de megjegyzi, hogy a márványmásolatok különböző sienai mesterektől származnak. Fabriczy (Antonio di Chellino da Pisa. Repertórium für Kunstw. XXIX. 1906. S. 382.) feltételesen Antonio di Chellinónak tulajdonítja, Venturi (op. cit. VI. p. 671.) Mino da Fiesole-hoz közelálló szobrásznak. L. Serra (L'arte nelle Marche. Vol. II. Roma, 1934. p. 169.) általánosságban jó toszkán munkának tartja a pesarói példányt. 70 Courajod, L.: Récentes acquisitions du Musée de la sculpture moderne au Louvre. Gazette des Beaux Arts. Tom. 23. 1881. p. 206. 71 Burckhardt, J.

—Bode, W.

—

Fabriczy C. von: Der Cicerone. X. Aufl. II. Teil. Leipzig, 1909—1910. S. 494. 72 Valentiner, W. R.: Marble Reliefs by Lorenzo Vecchietta. Art in America. 1924. p. 55.; Vigni, G.: Per il „Maestro dei Piccolomini". Rivista d'Arte. 1936. p. 367—374.; Vigni, G.: Lorenzo di Pietro detto il Vecchietta. Firenze, 1937. p. 81. 73 V. ö. a pienzai Assunzione női szentjét. (L'Arte, 1938. p. 103. Fig. 5.) 74 Közel áll hozzá még a Krisztus levetkőztetését ábrázoló kép (Siena, R. Pinacoteca) Máriája is. A legújabban közzétett amiensi (Musée de Picardie) Madonna-kép (Pope-Hennessy, I.: Francesco di Giorgio, Neroccio: two Madonnas and an altarpiece. The Burlington Magazine, 1939. p. 235. Plate II. D.) is számos rokonvonást mutat Múzeumunk reliefjével, különösen a fejtípusokban és a redőkezelésben. 75 Schottmüller op. cit. II. Aufl. S. 93. Ehhez a reliefhez, — mint már többen rámutattak, — igen közel áll a római Castelli-Mignanelli-gyüjtemény Madonna-képe (Rassegna d'Arte. 1913. p. 124.), mely a budapesti Madonna-relieffel is rokon vonásokat mutat. 70 Francesco di Giorgio kompozíciójának hatása alatt készült a sienai S. Francesco Madonna-reliefje is. (Schubring: Die Plastik Sienas. S. 75.)