Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 9. 1937-1939 (Budapest, 1940)
Balogh Jolán: Tanulmányok a Szépművészeti Múzeum régi szoborgyűjteményében. II
A sienai szobrászatnak nagy formai kultúrája és érzelmes lelkisége sugárzik Múzeumunk életnagyságú Gábor arkangyal szobráról (52—53., 55. kép) is. Felépítése, az alak lágy hajlása, a testtagok ellentétes beállítása, a jobb láb vontatott mozdulata, a karok lágyan ívelő gesztusai valami csodálatosan finom, szinte zenei ritmusnak engedelmeskednek. A ruha puhán leomló redői, melyek függőleges vonalaikkal hangsúlyozzák a bal láb támasztó szerepét és puhán tapadva követik a jobb láb lassú mozdulatát, a hatalmas szárnyak széles ívelései, melyek a finom fejet keretezik, mind gyengéd kísérői az alak ritmikus felépítésének. A szobor beállítása lényegileg még a Quercia-típust követi, Quercia sangimignanói Gábor arkangyalát, de még inkább a berlini Kaiser Friedrich Museum valamivel későbbi faszobrát, 77 — csakhogy félszázaddal későbbi fogalmazásban. A budapesti angyalt 7 " Schubring feltételesen Cozzarellinek tulajdonította. Cozzarelli művészete azonban sokkal drámaibb, mesterének, Francesco di Giorgiónak nyugtalanabb felfogású, lendületes alakjai — nehézkesebb formában bár, — de tovább élnek müveiben. Szobrunk inkább Neroccióhoz kapcsolódik, a ritmikus, érzelmes kompozíciók gyengéd mesteréhez. Egyik korai müvén (51. kép), az Uffizi predelláján (jelenetek Szent Benedek életéből) levő alakok lágy, vontatott mozdulataikkal, a baloldali turbános férfialak pedig ruhavetésével és beállításával eléggé közel áll szobrunkhoz, a jobboldalon álló és térdelő ifjak arctípusai szintén rokonvonásokat mutatnak. A későbbi festményein előforduló arctípusok, a sienai többalakos oltárképnek (R. Pinacoteca) Szent Sebestyéné és Madonnája (56. kép), a dortmundi kép Szent Katalinja és Máriája (57. kép), továbbá a maglianói Madonna del latte,'' 8 meg a sienai Pinacoteca és a milánói Cagnola-gyüjtemény Madonnái 80 kerek formáikkal, a szemet hangsúlyozó színezésükkel, bodros fürtjeikkel, érzelmesen nyugodt kifejezésükkel olyanfokú hasonlóságot árulnak el, amit csak közös mester magyarázhat. Az angyal jellegzetes hajviselete a homlok feletti csomóval szintén megismétlődik Neroccio Szent Katalin-szobrán (Siena, Duomo — 54. kép). Az attribúció végleges megerősítését csupán Neroccio eddig ismert szobrainak gyér száma nehezíti meg, amennyiben ezek a mester stílusáról, fejlődéséről nem adnak teljes képet, főleg az utolsó évek működését nem világítják meg. Szobrunk pedig éppen ekkor készülhetett, az 1492-es nagy oltártábla (56. kép) után, melynek alakjai a fedetlen lábfejekkel hangsúlyozott, valószerűbb állásmotívumaikkal, organikusabb redővezetésükkel mintegy angyalszobrunk közvetlen előzményeit alkotják. Nerocciónak azonban ebből az utolsó korszakából nem maradt fenn szobra és így eldöntetlenül kell hagynunk, hogy vájjon a budapesti angyal a mesternek késői, 77 Schottmüller, Fr.: Die italienischen und spanischen Bildwerke der Renaissance und des Barock. Bd. I. Die Bildwerke in Stein, Holz Ton und Wachs. II. Aull. Berlin, 1933 S. 85. No. 198. 78 Lajstrom 1896. 10. 1. (firenzei iskola, XVI. század): Fabriczy: Krit. Verzeichnis. S. 57. No. III. 9. (umbro-sienai, a XVI. század elejéről); Schubring: Katalog der Bildwerke. No. 49. (Siena, XV. sz. vége); Schubring: Ital. Renaissanceplastik. S. 92. (Cozzarelli?); Ybl op. cit. 516. 1. (Cozzarelli?); Balogh: Die alten Bildwerke, S. 202. (Neroccio követője). 79 Logan —Berenson, M.: Madonne di Neroccio dei Landi. Rassegna d'Arte. 1913. p. 73. 80 Dami, L.: Neroccio di Bartolommeo Landi. Rassegna d'Arte. 1913. p. 162, 164, 168. 2*
