Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 9. 1937-1939 (Budapest, 1940)

Ybl Ervin: Anna királyné arcképe

átfestés letisztítása előtt világosabb betűkkel írott fölírás volt olvasható: „Anna, Filia vladislai Regis Hung. Vxor Ferdi I. IMP." A letisztítás után azonban a „Ferd. Regis Hung." tűnt elő az I. IMP. helyett, ami azt bizonyítja, hogy a kép a királyné életében jött létre akkor, mikor Ferdinánd még nem volt császár. Az Anna Filia fölötti latin „Hares" szó örököst jelent. Anna révén a magyar királyi trón ugyanis férjére, Habsburg Ferdinándra szállott. A keresztlécezéssel megerősített tábla hátán egy W-monogrammos pecsét is látható. A tábla faanyagának meglepően jó az állapota, csak a görbülésből eredő két függőleges repedés töri meg a festményt. (L. Űj szerzemények, VII. t.) Képünk feltétlenül a XVI. század első feléből származik. Seisenegger hiteles képeivel való összehasonlítás és a mester feljegyzéseivel való megegyezése arra mutatnak, hogy a mesternek Anna magyar királynét ábrázoló, 1443 körül Prágában festett egyik arcképével van dolgunk. Kétségtelenül nem nagy kvalitású munka. Seisenegger gyakran festette a királynét, akinek koravén, petyhüdt vonásai nem lelkesíthették a mestert. Csak az öltözék, az ékszerek festése sikerült jól. A kép kevésbbé friss, mint tiroli Ferdinándnak (1473. a. számú) és I. Ferdinánd király egyik leányának (1823. számú) a bécsi Művészettörténeti Múzeumban lévő képmásai, amelyeken Seisenegger a tőle megszokott zöld függöny előtt szélesen, foltosán kezelt díszes ruhában, ékszerekkel, de arcukat élesen mintázva ábrázolta a Habsburg-ház két tagját. A zöld függöny-háttér akkor nagyon divatos volt egyes festőknél. Ezt láthatjuk Altdorfernél és Jean Clouet-nél is. Seisenegger előbbi két festménye később keletkezett a mi festményünknél. Különösen Ferdinánd képén jelentkezik szerencsésen Tiziano hatása; ez Seisenegger mesterműve. Éppígy eltér képünk Neyhart linzi polgárnak a budapesti Szépművészeti Múzeumban lévő arcképétől, Seisenegger állítólagos utolsó ismert munkájától is. Itt a formák határozott értelmezése helyett kolorisztikus könnyedség érvényesül, de ez a kép — ha valóban Seisenegger festette — csak kései és nem jellemző kivétel mesterünk munkásságában. Seisenegger volt I. Ferdinánd és Anna udvari festője, stiláris sajátosságok és külső körülmények bizonvítják föltevésünk helytálló voltát. YBL ERVIN