Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 8. 1935-1936 (Budapest, 1937)

A Szépművészeti Múzeum 1935—36-ban

portra oszlik, a nagyobb és teljesebb olasz anyagra (előcsarnok és négy kabinet) és a néhány korai francia emléken kívül a germán művészi kultúra (német, németalföldi, osztrák) emlékcsoportjára. Olasz szobrászati művek. Előcsarnok. Bevezetőül a második emelet előcsarnokában velencei építészeti rendeltetésű kőfaragványokat állítottunk ki, melyek között a bejárat két oldalán foglal helyet az egész szobrászati gyűjtemény két legkoraibb darabja (Angyal reliefek XIII. sz.). A lépcsőház fordulójánál állítottuk ki azokat az antik mintaképek után a XVI—XVII. században készült olasz bronzokat, melyek a fejlődéstörténet vonalából kiesnek és így azoknak beiktatása a termekbe nem volt kívánatos. I. sz. kabinet: Trecento szobrászati emlékei (két sienai töredék, Nino Pisano újonnan szerzett Madonnája) és a Ghibertioeuvre. II. sz. kabinet : Quattrocento szobrászata. Donatello és Verocchio köre (Michelozzo, A. di Duccio, Portigiani) és középitáliai emlékek. III. sz. kabinet : A Quattrocento második felének és a korai Cinquecento szobrászati emlékei. Két stiláris kör emelkedik ki : az egyik a Robbiák és műhelyének oeuvre-je és Benedetto da Majano és D. da Settignano, a másik : a padova-velencei kör (Riccio és követőinek bronzai, G. Minelli, a velencei Pietro Lombardi). /V. sz. kabinet: Olasz szobrászat a Cinquecentoban és a barokkban. A terem közepén Leonardo da Vinci vagy követőjének híres bronzlovasa. A kabinet bal szakasza a firenzei szobrászat emlékeié. (Andrea Sansovino feszülete és hatása alatt készült Jacopo Sansovino Madonnája, Giovanni dclla Robbia Madonnája, mely stiláris tekintetben élesebben elválik a koraibb Robbiaoeuvre-től és így a vele szellemi rokonságban álló e korbeli firenzeiekkel kerül kiállításra, Cieco da Gambassi köréből származó Piéta stb. ; és Giovanni da Bologna műhelyének bronzai.) A kabinet jobb falán a Velence és a terra ferma stiláris köre, élén Jacopo Sansovinóval, valamint körével és a kabinet jobboldali megosztott falán a szobrászati gyűjtemény olasz csoportjának legkésőbbi emlékei. Német-osztrák stb. szobrászati művek. V—VII. sz. terem, ill. kabinet. A németosztrák stb. szobrászat alkotásai a XV. sz. legelejétől a XVIII. sz. végéig. E gyűjtemény-csoport keretében állítottuk ki a korai francia faragványokat, valamint a németalföldi angol, spanyol és késői francia szobrászat néhány darabját, melyekből külön nemzeti stiláris csoportok nem voltak kiépíthetők és csupán a velük szellemileg legközelebb rokon német anyag keretébe voltak beilleszthetők. V. sz. terem : Német, francia stb. gótikus szobrászat emlékei. A terem első fele a XV. századé (Keletnémet kőmadonna 1400 körül, grosskőnigsdorfi feszület Máriája és Jánosa, francia elefántcsont Madonna stb.) ; a terem második fele a XVI. század első felének gótikus manierista korszaka (Hans Leinberger, Jörg Lederer szárnyas oltára). V/. sz. kabinet: Az V. sz. terem második felének kiegészítője (Riemenschneider Madonnája stb.), a bejárati bal falon német renaissance plasztika (Leonhard Kern, Adriáén de Vries, Flötner érmek stb.). VII. sz. kabinet : Barokk szobrászati emlékek (XVII—XVIII. század). Legszámottevőbb az osztrák-német anyag. (Donner, Platzer, Messerschmidt). A régi plasztikai gyűjteménynél a már említett átalakítási munkálatokon kívül különös figyelmet fordítottunk az értékes kisebb bronzok megfelelő elhelyezésére. Ezért az összes régi vitrineket modern típusúakkal pótoltuk és bennük az anyagot stiláris körök és művészi-oeuvre szerint csoportosítottuk. Ezzel is a stiláris köröknek fejlődéstörténeti vonalon való felépítését kívántuk szolgálni, valamint azt a célt, hogy a régi plasztikai gyűjteménynek európai viszonylatban is jelentős szerepét kidomborítsuk. Az új rendezés e gyűjteményeknél is megkívánt bizonyos selejtezést, elsősorban a barokk-anyagban. Viszont a művészettörténeti átértékelés szempontjai megköveteltek több, eddig raktáron kezelt kép és szobor kiállítását, valamint az új szerzemények beiktatását is, melyeknek egy része az állami gyűjteményeknek folyó évben történt megosztása kapcsán a M. Történeti Múzeum történeti és iparművészeti osztályaiból származnak. A regenerálások és a legszükségesebb restaurálások, illetve tisztítási munkálatok ezúttal is végrehajtattak, mely utóbbiak közül a német gyűjteményből ki kell emelnem a két Ruthart képet, a korai osztrák anyagban a Passió-sorozatok mesterének két tábláját, a 6 brixeni táblát, a francia anyagban pedig Simon Vouet és Charles Le Brun képeit. A plasztikai gyűjteményben a restaurálási munkák az idő rövidsége miatt nem voltak elvégezhetők, azonban végrehajtottuk a leg-