Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 8. 1935-1936 (Budapest, 1937)

Csánky Dénes: Szepeshelyi táblaképfestészet a XV.—-XVI. században

erősen át vannak festve, úgyhogy a mester jellemző stílusára alig ismerhetünk reá. E két tábla úgyszólván teljesen elpusztult külső képeinek megmaradt festés-nyomait a legutóbbi konzerválással mentettük meg és így tisztán megállapíthatóvá vált, hogy a Jézus születése kép hátlapján Krisztus Pilátus előtt, a Bemutatás kép hátlapján a Keresztvitel került ábrázolásra. Az utóbbinak egyik festés-részletén egy pribék érintetlen arctípusában ismerünk rá mesterünkre, akitől ugyanez oltár további három külső, kevésbbé átfestett képe származik : a Betlehemi gyermekgyilkosság, Kálvária és Mária halála. A szepeshelyi sorozat öt táblájához Császka György püspök egykori nyaralójában a szepesmegyei Savnik-várkastélyban egy hatodikat : Krisztus az Olajfák hegyén-táblát találtam, mely nemcsak stílusban és ikonográfiában egészíti ki sorozatunkat, hanem méretében is tökéletesen egyezik a többiekkel. E táblának felmerülésével lehetővé válik az egykor nagyméretű és díszes szárnya soltárnak rekonstruálása. Az első szárny belső képei közül a két alsó : Jézus születése és Bemutatása a templomban maradt meg. A két felső így nyilván az Angyali üdvözletet és a Királyok hódolását ábrázolta, mely utóbbi két tábla holléte mindezideig ismeretlen. A szepeshelyi iskolához tartozó és már méltatott lőcsei Mária-hó oltár képeinek, illetőleg az egyes jelenetek szokásos szepeshelyi csoportosításából következőleg a merev szárnyakkal is ellátott oltár felső képsorán a festő Jézus gyermekkorának jeleneteit (Betlehemi gyermekölés, az elpusztult Menekülés Egyiptomba és a Tizenkét éves Jézus a templomban ; továbbá a ma is meglévő Mária halála) festette meg, az alsó képsoron pedig a passió négy legjellemzőbb jelenetét : Krisztust az Olajfák hegyén (Savnik), Krisztust Pilátus előtt, a Keresztvitelt és a Kálváriát. E ritka kvalitású sorozat festőjének működése a dunai iskolával párhuzamos és egyik főműve a szepesszombati Szt. György-főoltár (1516), mely után nevét kapta, már nem tartozik a szepeshelyi festészet fejlődéstörténetének e vázlatába. Csak annyit kívánunk ezúttal megjegyezni, hogy mesterünknek az újabb irodalomban

1 a korábbi szepességi Szt. Antal-oltárok mesterével történt egyesítése, nézetünk szerint fenn nem tartható, mert a két mester a szoros műhelykapcsolattal magyarázható minden stílusrokonság mellett is két különböző művészegyéniség.2 A szepeshelyi sorozat Jézus születése, Bemutatása a templomban vagy Mária halála táblái a szepeshelyi festészet kompozíciós felépítését követik és sima, szürke architektonikus háttereik avagy a sematikusan erezett talajfestés is alátámasztják azt a nézetünket, hogy a gyaníthatólag a szepeshelyi székesegyházból származó táblák mesterünk legkorábbinak tartható 1 Fenyő Iván és Genthon István : i. m. 493—515. 1. Továbbá Genthon István : i. m. 65—69. 1. 2 Péter András (i. m. 128. 1.) még korábban az általa nevezett »Szt. Antaloltárok mesteret« és a »szepesszombati Szt. György-oltár festőjét« helyesen két külön művészegyéniségben állapította meg.