Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 5 1927-1928 (Budapest, 1929)

Ybl Ervin: Lorenzo Bregno márványdomborművei a Szépművészeti Múzeumban

de a jelen esetben mégis inkább festők, Giovanni Bellini, Carpaccio és Cima modorára, fölfogására emlékeztet mesterünk munkája. Nem kivétel ez a velencei plasztikában, hiszen Tullio Lombardinak a bécsi Este-gyűjteményben lévő páros képmása Palma Vecchio, később pedig Alessandro Vittoria portréi Tintoretto arcképeire emlékeztetnek. Nem annyira közvetlen hatás ez, mint inkább a korszellem azonosságának, a művészi akarás rokon voltának tudható be. Épen ennél a tulajdonságánál fogva érdekes a mi reliefünk is és ennek köszönheti különleges velencei karakterét. A két imádkozó angyal kisebb méretű, mint a Madonna-relief. Primitívebb reliefképzésük, eltérő stílusuk, fogyatékosabb kvalitásaik arra engednek következtetni, hogy műhelymunkák. Nyoma sincs rajluk a Madonna-dombormű raffinait reliefképzésének, amely számol a magasban való elhelyezéssel is. A karok helyzetének motívuma ugyan eltérő, de ezenkívül minden részlet sematikusan ismétlődik a reliefeken a nélkül, hogy a természet megfigyelésének vagy az önálló stilizálásnak csírája is felcsillanna bennük. Az arcok mérsékelt kifejező ereje sem vall mesteri vésőre, csak a kezek faragása árul el mesterségbeli ügyességet. Mindamellett a hármas reliefkompozíció ha nem is tökéletes és teljes, de némi fogalmat ad a velencei szobrászatnak a cinquecento elején uralkodó klaszszicizmusáról. YBL ERVIN