Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 5 1927-1928 (Budapest, 1929)
Ybl Ervin: Lorenzo Bregno márványdomborművei a Szépművészeti Múzeumban
polna oltáráról származó angyalokkal, hogy mindkettő kétségtelenül csak egy kéz munkája lehet. Már pedig a Scuola del Santissimo levéltárában olvasható, idevonatkozó, 1511 március 13-án kelt szerződés szerint, melyet Lorenzo di bríoni taiapierra már egyedül kötött cum Ii óignori Gaótaldi, a kerek evangelistadomborművek kizáróan Lorenzo mester munkái. Vagyis úgy a trevisói székesegyházban lévő angyalok, mint a mi angyalpárunk Lorenzo Bregnónak munkái. •K A három darab közül a Madonna-dombormű a legkvalitásosabb alkotás. Mellette az angyalpár - mint említettük — műhelymunkának látszik. Együttesük nem illuzionista fölfogásra valló kompozíció, az angyalok szinte csak dekoratív töltelékek a fődarab mellett. Mind a háromnak körvonalain, a formák elosztásán, szimmetriáján, a Madonna-relief háromszögletű felépítésén azonban észrevehető a mester törekvése, hogy az architektúra szabályos vonalaival harmóniába jusson, sőt a Madonna-relief kompozíciója azt is elárulja, hogy Bregno tekintettel volt a dombormű magas elhelyezésére. Mária úgy tartja gyermekét, hogy a hívők a kis Jézust testének teljes reliefjében láthassák. A gyermek állása ferde és ezáltal nemcsak mozgalmasabb, közvetlenebb a relief hatása, hanem a formák egyensúlyelosztása is szimmetrikusabb, mint ha a kis Jézus oldalt állana egyenesen, Mária alakjának tengelyével párhuzamosan. Cima de Coneglianónak és követőinek festményein találkozunk hasonló beállítással, de Carpaccio Szent Tamás-képének Madonnájával (1507) is rokonságban van reliefünk. 1 Az utóbbin azonban a balra forduló kis Jézus testének tengelye függőleges, csak Mária hajlik kissé jobboldalra. A Madonnáról egyébként nem tudjuk megállapítani, hogy ülve, vagy álló helyzetben ábrázolta-e a mester. Szóval itt éppúgy nem világos a Madonna helyzete, amint azokon a Mária-reliefeken, a melyeket Planiscig- elsősorban Pyrgotelesnek tulajdonít és amelyekkel Bregno Madonnája talán a legközelebbi rokonságban van. A leomló redők a Madonna balkarjával a relief tömegét formailag és statikailag is jól alátámasztják. Fent a gyermek teste, feje és Mária arca domborodik ki leginkább a reliefből, viszont a Madonna felső teste szinte teljesen lapos. A kis Jézus fejének reliefképzése árulja el legjobban, hogy Bregno ismerte a domborműfaragás fortélyait és hogy mennyire számolt a reliefnek magasban való elhelyezésével. Mostani helyén közelről tekintve szinte eltorzultak a gyermek fejének formái. Velencében nem volt a Madonna-reliefeknek oly nagy szerepe, mint Toscanában, ahol a quattrocento folyamári a legnagyobb mesterek kivétel nélkül igyekeztek e téren is stílusuknak megfelelő mesterműveket létrehozni. Bregno Madonnája nem igen támaszkodik sem a toscanai, sem a velencei eredményekre. Tullio Lombardi klasszicizmusával kétségtelenül rokonságban van Bregno stílusa, 12 Lásd a Carpaccio-Madonna reprodukcióját: Rassegna d'Arte antica e moderna 1916. Anno III. 5. lap. 13 Mint előbb 178—180. lap.
