Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 5 1927-1928 (Budapest, 1929)

Takács Zoltán, felvinczi: Keletázsiai festmények a Hopp Ferenc-Múzeumban

Vay Péter-féle szerzemények közt A legrégibb képek az ő gyűjteményében a buddhista művészet alkotásai. A buddhizmus művészete Japánban a VI. század .közepétől a VIII.-nak végéig, a Suiko- és a Nara-korszakban élte fénykorát. A Kínából Koreán át behozott tanok — különösen az esoterikus Tendai (Tien T'ai) szekta — ekkor hatották át legmélyebben a japáni gondolkozást. Az Ashikagakorszak kedély- és érzelemvilága azonban éppen elég gazdag volt ahhoz, hogy alkalmat adjon nemcsak a zen-tanok bensőséges művelésére, hanem a többi buddhista szekták művészetének gazdag utóvirágzására is. Japáni művészettörténetíróktól származik az az állítás, hogy az Ashikaga-korszak multával megszűnt Japán buddhista művészetében is a bensőséges felfogás.

1 Az a függőkép (kakemono), mely a Vay-féle szerzemények közt, legalább is stílusban, a sor elejére helyezhető (1, ábra), közvetve még a Fujiwara-korszak (851—1186) emléke. E korszakban működött Kosé no Kanaoka, az első nagy vérbeli japáni művészegyéniség', a Kosé-iskola alapítója. Kanaoka festőművészete kétségtelenül a kínai T'ang-korszak (618—906) mestereinek szellemében fejlődhetett ki. Öt-hat képet szokott neki tulajdonítani a japáni kritika, köztük buddhisztikus kompozíciókat és a Naehi-vízesésnek elemi erővel ható képét, a háttérben a felemelkedő holdkoronggal. Korának legnagyobb japáni festőművésze lehetett, ami kitűnik a róla elterjedt mondákból is. Az egyik szerint festett volna egy lovat, mely éjszakónként elkalandozott és csak azzal tudták egy helyben tartani, hogy kikaparták a szemét, A mi képzeletünkben Kanaoka elsősorban buddhista kompozíciók festője. Művészete, mint mondtuk, a kínai T'ang-korszak lestőművészetében gyökerezik. A Tang-idők buddhista művészete viszont leginkább az indiai Gupták korának (320—720) művészetéből merített. Legszebb T'ang-emlék a Hopp Ferenc-Múzeuinban egy kétszeres életnagyságú Buddha-fej, egy teljes homloknézetre szabott Buddhaszobor töredéke. E Buddha-fej fürtjein még sok látható az egykori ultramarinkék festés maradványaiból. A test felülete viszont annak idején aranyozott volt, Aránylói csillogó volt általában a nagy T'ang-korszak buddhista művészete. Az élettel és erővel teljes vonalaké, az érzékeket erejükkel kábító, ragyogó teljes színeké volt e művészet. A buddhizmus szobrászaIában és festészetében e szín- és vonalértékeket az ábrázolás tartalmának ünnepélyessége természetesen a legnagyobb mértékben fokozta. A japáni Fujiwara-korszak enyhített az emberfölötti méllóságon. Hiszen egyik legjobban ismert jellemvonása a nőiesség volt. A Fujiwara-korszak volt Japánban a szerelmes verseket özönével termelő és regényeket író udvarhölgyek fénykora. Az elpuhultság tipikus ideje, a művészi lehetőségek minden legíinomabb árnyalatát kitermelő kor volt a Fujiwara korszak. A Fujiwara-vonalak és a Fujiwaraszínek ennélfogva más érzésből születtek, mint a Tang-vonalak és színek. E nagy kínai korszakban a teljes erővel nekilendülő ecset fejezte ki a festő mondanivalóját. A Fujiwara-ecsetvonások viszont hajszálíinomak. A hagyomány olyan festményeket tulajdonít a kor legnépszerűbb művészé1 Selected Relics of Japanese Art, edited by S. Tajima. Vol. I. Preface by Baron Riuichi Kuki.