Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 5 1927-1928 (Budapest, 1929)

Takács Zoltán, felvinczi: Keletázsiai festmények a Hopp Ferenc-Múzeumban

nek is, melyeket a leggyöngédebb érzés mellett a legfinomabb művészi munka jellemez. Yeshin Sózu volt az a nagy mester, kinek egyénisége legjobban felelhetett meg a kor szellemének. Ez tűnik ki legalább az utókor ítéletéből. E rendkívüli ember Yamaloban született 942-ben és az általa alapított Yeshin-in-ben (Yeshin-templomban)halt meg 1017-ben. A Yeshi n-in Yogawában fekszik, a Hiyei-hegy északi lejtőjén. Ez a hegy nevezetes azonban egy másik kolostorról is, melyben Yeshin ifjúkorában az esoterikus és exoterikus tanokat egyaránt tanulmányozta. Mestere Jiye Daishi volt, Yeshin tehát, amint látjuk, elsősorban theológus, még pedig nem egyoldalúan képzett theológus volt, Tudjuk róla azt is, hogy járatos volt nemcsak a Japánban otthonos északi buddhizmus, a mahayana, hanem a déli buddhizmus, a hinayana tanaiban is. Nagy vitája is volt egy paptársával, a Danna-inben lakó Kaku-unnal is a Tendai-szekta elvei fölött s a vita szakadást is idézett elő a Tendaiban; két különböző iskolának, a Yeshin és a Danna iskolának adva életet. Yeshin Sózu népszerűségét és egyetemes nagy hatását legjobban az bizonyítja, hogy a hagyomány aránylag sok alkotást tulajdonít neki. Ez alkotások nem felelnek meg mind egy és ugyanazon Szépművészeti Múzeum Evkönyvei. V. 1. ábra. Ashigaga-kori művész, Yeshin Sózu után: Amida-háromság. (Hopp Ferenc-Múzeum.)