Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 5 1927-1928 (Budapest, 1929)

Takács Zoltán, felvinczi: Keletázsiai festmények a Hopp Ferenc-Múzeumban

KELETÁZSIAI FESTMÉNYEK A HOPP FERENC-MÚZEUMBAN 175 tudjuk, hogy a nemzeti visszahatás a Nyugattal szemben mire fog végérvényesen vezetni a művészetben. Annyi bizonyos, hogy e festménnyel szemben megnyilatkozott az elismerés, még mielőtt a magyar állam tulajdonába jutott volna, mert az 1900-i párizsi világkiállításon ezüst éremmel tüntették ki. Itt említhetem meg mindjárt, hogy az új Japánnak egy más festői alkotása, a kiotói Baisen Iiirai ábrázolta «Taira-csalad bukása))

1 ugyancsak a nemzeti irányú festőművészet képviselője. E mozgalmas történeti kompozíció stílusa azonban más, mint az Araki Kampo-féle állatképé. Baisen a hagyományos Tosa-stílusban oldotta meg feladatát. Ragaszkodott a régi iskola követelményeihez abban is, hogy a makimono képformát választotta, vagyis tekercsen, még pedig két tekercsen ábrázolta az eseményeket, a szalagszerű kompozíciót szélességében kifejlesztve, úgy hogy azok vízszintesen leterítve legyenek szemlélhetők. E képek megfestésében is nyilvánvaló a hagyományokhoz való ragaszkodás. Az ecsetvonások stílusa igyekszik megfelelni a régi Tosa-stílusnak. Vetett árnyékok sehol sem találhatók az alakok nyomában A romantikus költői felfogáson és a hangulatfestésen azonban feltétlenül érzik már bizonyos európai hatás. Ez a festői alkotás érzésben nyugatibb, mint a kifogástalanul ékít menyes páva. Különben egyike volt 1910-ben a londoni Japan British Exhibition díszeinek. E kiállítás modern osztályának egy részét Budapestre is elhozták s az Iparművészeti Múzeumban tették láthatóvá 1911 elején. Itt vásárolta meg a Baisen-féle képet a Szépművészeti Múzeum a keletázsiai osztály számára. Ennek a keletázsiai osztálynak a megalapítása jelentette tulajdonképen közgyűjteményeinkben a távol Kelet művészetével való rendszeres foglalkozás kezdetét. A Szépművészeti Múzeum keletázsiai csoportjának alapja a gróf Vay Péter által gyűjtött anyag volt. Ennek túlnyomó nagy része japáni művészeti alkotás. Vay Péter gróf megbízatása leginkább színes japáni fametszetek beszerzésére szólt, mert abban az időben (1905 körül) nálunk még alig vették figyelembe a távol Kelet művészetének többi ágát. Vay gróf szerencsésen másképen értelmezte feladatát : képeket, szobrokat és kisplasztikái alkotásokat is vásárolt. A rendelkezésére bocsátott összeg azonban kicsi volt egy egészen új múzeumi tevékenység megalapozásához. Bajos volna véleményt mondani ma is arról, hogy a Vay Péter által szerzett több mint 2000 műtárgy helyett jobb lett volna-e mindössze néhány nagyértékű darabot vásárolni vagy sem. Annyi bizonyos, hogy az ő szerzeményei közt levő több mint 1000 fametszet és fametszetekkel illusztrált könyv értéke már megsokszorozódott és gyűjteményében nemcsak kisplasztikái alkotások találhatók, melyeket Keletázsiai Múzeumunk sohasem fog nélkülözhetni, hanem festmények és szobrok is, melyek most a Hopp-Múzeum legfigyelemreméltóbb darabjai közé tartoznak. E tárgyak leginkább a japáni Ashikaga-korszak (1393—1573) művészetét képviselik. Ezzel pedig eleget mondunk még akkor is, ha tekintetbe vesszük, hogy az Ashikaga-korszak tulajdonképen a zen szellemű, kínai jellegű tusfestés fénykora volt Japánban és az Ashikaga-kor tusfestészetének nincsenek képviselői a 1 The Studio, L. köt. [1910.], 114. 1.