Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 5 1927-1928 (Budapest, 1929)

Takács Zoltán, felvinczi: Keletázsiai festmények a Hopp Ferenc-Múzeumban

KELETÁZSIAI FESTMÉNYEK A HOPP FERENO MÚZEUMBAN Két évtizeddel ezelőtt, mikor még nem sok jó munka jelent volt meg Európában a távol Kelet művészetéről, Friedrich Perzynski azzal kezd le Hokusai-életrajzát,

1 mely máig sem vesztette el értékét, hogy aki Keletázsia festészetével akar foglalkozni, jól teszi, ha megismerkedik előbb a kínai szépírás mivoltával. Miután nálunk nem igen akarnak hozzászokni az emberek a kínai és japáni művészettel való foglalkozáshoz, nem árt, ha ez alkalommal bevezetésül én is a kínai írás és a keletázsiai festőművészet közti kapcsolatra utalok. Figyelmeztetnem kell mindenekelőtt a Keletázsia iránt hajlandóságot mutató műbarátot arra, hogy a kínai és az abból származó japáni festőművészetben ne keresse azt, amit a nyugatiban. Kínai és japáni képeket nem szabad olyan szemmel nézni s nem is szabad úgy nézni mint a bármilyen korból vagy bármilyen iskolából való európai képeket, mert ha úgy igyekszünk felfogni művészeti értéküket, mint ahogy ezeket szoktuk, csak felületes elbírálásig juthatunk. A mi nagy mestereink alkotásainak mértéke, a teljes tárgyilagossággal megítélhető művészi iskolázottságon vagyis ludason kívül, a formában vagy színben megnyilatkozó szerves egység, melyei a kiművelt szem egyetlen tekintettel fog fel. A legteljesebb közvetlenséggel érzékelhető szerves forma- vagy színegység egyforma zsinórmértéke úgy az ókori, mint a középkori vagy újabbkorí művészeti alkotásoknak. Még a legszélsőségesebb elméleti alapra helyezkedő legújabb problemisták is azt vallják, hogy a művészi alkotás értéke a szerves egységben rejlik. A szerves egység tudatalatti mértéke természetesen mindig az alkotó ember szervezetében megvalósuló egység volt. A Kelet művészeti alkotásaira azt szokták mondani, hogy szervetlenek. Ez a szcrvetlenség a homocentrikus világnézet szempontjából értelmezendő. A távol Kelet művészete csakugyan nem homocentrikus, hanem kozmikus művészet. Olyan emberi társadalom művészete, melynek világnézete, bármily különösen is hangzik a nyugati fülnek, nem különbözik lényegesen az ősemberétől. Az ősművész 1 Fr. Perzynáki. Hokusai 1908. Künstler Monographien. In Verbindung mit anderen herausgegeben von H. Knackfuss. n*