Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 3. 1921-1923 (Budapest, 1924)
F. Takács Zoltán: Kristályfaragványok a Hopp Ferenc-Keletázsiai Művészeti Múzeumban
sában és világnézetében egyik markáns alakja volt annak a kornak, melynek a művészettudomány Gottfried Sempert köszönhette, nagy érzékkel gyűjtötte a régi kínai művészet emlékei közül a faragott köveket. A Hopp-Múzeum kiállítási helyiségeiben ma három szekrényt töltenek meg a nefrit- és jadeittárgyak, melyek alig néhány darab kivételével mind magának az alapítónak a szerzeményei. Egy negyedik szekrényben foglalnak helyet a hegyikristály-, ametiszt- és rózsakvarcfaragványok s egy ötödikben, lakk- és csonttárgyak szomszédságában, egyéb színes kövekből készült tárgyak válogatott sorozata látható. Hopp Ferenc, aki saját szorgalmából igen tekintélyes vagyont szerzett, de nem tartozott a leggazdagabb emberek közé, a régi fajta igazi gyűjtők természetének megfelelően nagyon meggondoltan vásárolt. Nem adta ki könnyen a pénzt, jóllehet szenvedélye volt a gyűjtés és amellett nem vállalkozott könnyelműen olyan tárgyak megszerzésére, amelyeknek értékelésére nem tartotta magát eléggé hivatottnak. Jó bizonyítványt állít ki azonban szerencsés érzékéről, hogy nefritgyűjteményében gyakoriak az olyan darabok, amelyek nemcsak a nagyemlékű Kang-hsi [16G2—1723| és Ch'ien-lung [1736—1796] császárok korát, hanem a megelőző Ming-korszakot is nagyon előnyösen képviselik. A maguk nemében azonban nagyobb igényűek és fajtájukat nyomatékosabban képviselik a kristályfaragványai. Ezeket különösen szerette. Jól ismerte művészi értéküket. Kristályszekrényét tartotta gyűjteménye legértékesebb részének. Nem volt szeszélyes játéka a sorsnak, hogy a hosszú életének végetvető betegség kezdetén, mikor utoljára fordult meg házának múzeummá berendezett emeleti helyiségeiben, kristályfaragványaival foglalkozott. A kegyelet szavára is hallgatunk tehát, mikor most e tárgyak közül néhányat bemutatunk. Nemcsak abban különböznek ezek a nefrit- és jadeitkészítményektől, hogy anyaguk kvarc és nem szilikát, hanem abban is, hogy a gyakorlati életben kisebb szerepet játszanak. A kvarc különböző fajtáiból Kínában is csak dísztárgyak és fényűzési cikkek készülnek. A művészettörténet mindeddig nagyon keveset foglalkozott a távol Kelet művészetének ezekkel a termékeivel. M. Paleologue, az első európai, ki a kínai művészet egész területének áttekintő rövid ismertetésére vállalkozott, nagy fogékonysággal, de csak a legáltalánosabb tudnivalókra szorítkozva beszél róluk. 1 Stephen W. Bushell, a kínai művészetről szóló legjobb nyugati kézikönyv írója, rendkívül röviden emlékszik meg a kristályfaragásról 2 Mint elődje, ő sem kísérli meg, hogy e művészet történelmére világot vessen. Edgar Gorer és J. F. Blacker pompás színes cinknyomatokkal díszített műve 8 nagyszerű példányok másolatát közli, melyeket mind a Kang-bsi- és Chien-lung-korszakokból származtat, Külső bizonyítékok híjján egyáltalában szokássá vált a különböző kvarcfaragványokat, amennyiben nem tűnnek fel XIX. századiaknak, a XVIII. századból valóknak tekinteni. Kétségtelennek kell tartanunk azonban, hogy Kínában, hol a kőfaragás és 1 Bibliothèque de l'enseignement des Beaux-Arts. L'Art Chinois. 1887. 170—177. 1. 2 Victoria and Albert Museum Handbooks. Chinese Art. London, 1910. I. kötet. 1-24—143. 1. :{ Chinese Porcelain and Hard Stones. London, 1911. Szépművészeti Múzeum Évkönyvei. III. b!
