Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1919-1920)
Lederer Sándor: Sodoma Lukrecia-képeiről
és 1516. febr. 17. közli időközben, amikor Sodomát Firenzében a pápának be akarlak mutatni, valóban módjában lett volna a képet X. Leóhoz juttatni. De bármily bizonyító erejűnek lássék is a Hobart Cust által kiderített hely- és időbeli egyezés 1 , mégsem helyezi hatályon kívül azt a tényt, hogy Vasari az imént megválasztott pápáról szól, holott az 1513. máreins 11.-én megválasztott X. Leo addig az időpontig, midőn Sodorna 1518. május 3. kelt levelét megírta, már több mint Öt éven át ült a pápai trónuson és hogy Vasari félreérthetetlenül Agostino Chigit nevezi meg közvetítő gyanánt: la quale opera finita, per mezzo d'Agostino Chigi, che aveva stretta servitu col papa, la dono a Sua Santita. Teljesen elfogadhatatlan azonban e Lukréciát úgy, mint Vasari német kiadói, Milanesi, Jansen (114. 1.), R. Vischer s mások teszik, ama képpel azonosítani, amely Kestner egykori római követ birtokában volt s most a hannoveri Kestner-Múzeumban van, mert Vasari szerint ez a Lukrécia csodaszép volt a meztelenségében, holott a hannoveri sötétvörös lobogó ruhát visel, amely balvállán össze van gombolva s csupán mellét és jobbját láttatja. Mozdulatának statikája, melynél a baloldalra nehezedő ruha a jobbra elhajló testet ellensúlyozza, eléggé élét veszi az azonosítás kedvéért makacsul védett, kényszeredett magyarázatnak — mint azt a Kestner-Múzeum kalauzában az igazgatóság (1904) előadja — bogy t. i. itt a ruha csak kései rátét. Ingataggá teszi ezt a feltevést már az a puszta tény is, hogy a heroina nyílt táj keretében van elhelyezve. Épp oly téves a Vasari által említett másik Lukréciának a torinói kir. képtárban levő művel való azonosítása. Una tela che fece per Assuero Rettori da San Marlino — úgymond Vasari — nella quella e una Lucrezia Romana che si ferisce, mentre e tenuta dal padre e dal marito ; fatti con belle attitudini e bella grazia di teste. A kir. képtár katalógusa ugyan igényt tart arra, hogy ez az ő 59. sz. Lukréciája azonos a Vasari által idézett képpel ; ámde ezen a képen Lukrécián kívül hárman vannak jelen, holott Vasari csak az atyáról és a férjről beszél, azonfelül a torinói képen az alakoknak csak egyike támogatja a heroinát, holott Vasari szerint kelten támogatják. Nyilvánvaló tehát, hogy a haldokló Lukréciának Vasari által idézett, Assuero Rettori számára festett képe nem a torinói, hanem a mi budapesti képünkkel azonos, amelyen az ábrázolás tökéletesen egybevág a leírással: tenuto dal padre e dal marito. Ha Vasári tela-t említ, holott képünk deszkára van festve (ám a Torinoban levő szintén deszkára van festve), úgy ez egy Vasarinál gyakran kimutatható fogyatékosság. Hiszen megesett vele, hogy az olasz művészet egyik legösmertebb és legünnepeltebb képénél, Rafael sixtusi madonnájánál hasonló tévedést követett el, itt is tavola-t említvén,- holott az köztudomás szerint vászonra van festve. :í 1 R. H. Hobart Cuát, Giovanni Antonio Bazzi, London. 1906 152. 1. 2 V. ö. Vaóari Milaneói, 1879, IV. 365. 1. 3 Úgy látszik, egyáltalán nincs valódi közepes nagyságú Sodoma-kép, amely vászonra volna festve.
