Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1919-1920)
Lederer Sándor: Sodoma Lukrecia-képeiről
IIa most már Sodoma legújabb és alapos életrajzírója helyes megismeréssel megfosztja a hannoveri Kestner-féle Lukréciát attól a nimbusztól, hogy X. Leo számára készüli s ha ugyancsak ő a (könyve megjelenésekor még a hamburgi Weber-gyűjteményben levő) most Budapestre került Lukréciában felismeri az Assuero Reltori számára készült képel (bár fenntartással : perhaps) ; mégis kétkedést és ellentmondást kelt két másik feltevése, hogy t. i. a Kestner-féle Lukrécia a hagyatékban említett képpel, a torinói Lukrécia pedig a X. Leo számára festett művel volna azonos. 1 A Kestner-féle Lukrécia, mint azt a következőkből látni fogjuk, kétséget kizárón ifjúkori műve Sodornának. Ez esetben másként áll a dolog, mint teszem Andrea Mantegna esetében, akinek prespectivico-anatomikus holt Krisztusa — ma a Brera-gyűjteményben — csak a mester halála után került ki a műhelyből ; valóban bajosan volna feltehető, hogy valamely, az általános keresletnek annyira megfelelő, tetszetős, sőt megejtőn kedves kép, mint amilyen ez, egészen az 1519. februárjában bekövetkezett haláláig eladatlanul feküdt volna műhelyében, már pedig tudjuk Sodorna saját bevallásából, hogy ő már 1518-ban sem volt abban a helyzetben, hogy Gonzaga őrgrófnak egy sajátkezűn festett Lukiéciát juttathatott volna. A torinói Lukrécia viszont éppen nem «ignuda)>, bár öltözéke lesiklott a keble alá, de ha e felett esetleg lehetne is vitatkozni, annál bizonyosabb, hogy e képen csak éppen kcózíil magát megölni, holott Vasari — aki erre a Lukréciára nézve az egyetlen forrás — azt mondja, hogy már megadta magának a halálos tőrdöfést: clic si dava con un pugnale s éppen kileheli lelkét: una testa che spirava ; (spirare = mandar fuori rultimo spirito, ami nem felel meg a jelen esetnek.) Nem is szólva arról, hogy formanyelve és előadása nem felel meg annak az időnek, amidőn X. Leo trónra lépett (1513.), hanem Sodorna későbbi korát jellemzi. A vélekedések e láncolatából az a tény jegecesedik ki, hogy a Lukréciaképek háromfélesége közül csakis és kizárólag a budapesti azonosítható az irodalomban. S mivelhogy az irodalmi feljegyzések nem fedik az állományt, logikusan következtethetünk arra, hogy több Sodorna festette Lukrécia-képnek kellett lennie, mint amennyi ránk maradt s hogy ezek néhánya hiányzik. -k * -K Ügy felfogásánál, mint stílusának jellegénél fogva a hannoveri Kestnerféle Lukrécia a három, szerencsésen ránk maradt változat közt a legkoraibbnak látszik. Nyárfadeszkára van festve, magassága 083 m., szélessége 0 47 m. A hősnő balfelől jön előre, ahol egy magaslaton, fák lombjaitól körülvéve, célzatos vonatkozással jelezve látjuk a királyi várat. Sarut visel, lába egyébként mezítelen, siető léptében hirtelenül megáll a nyilt tájban s a halálos tőrt jobbjával mellébe döfi, miközben balja fájdalmas rándulásban fölfelé emelkedik. 1 A'. H. Hobart Cnát, Giovanni Ant. Bazzi, Bondon, 1906) 165—466. 1.
