Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1919-1920)
Hoffmann Edith: A Colombe-műhely egy ismeretlen imádságos könyve a M. T. Akadémiában
A COLOMBE-MŰH ELY EGY ISMERETLEN IMÁDSÁGOS KÖNYVE A MAGY. TUD. AKADÉMIÁBAN. A XV. sz. második felében, Közép-Franciaországban, a miniatür-festészeL terén Jean Fouquet bárom kiváló követője veszi át a vezető, szerepet : Jean Perréal, kinek egyetlen hiteles munkáját sem ismerjük, Jean Bourdichon és Jean Colombe. Bourdiclionnak Toursban, Colombenak Bourgesban volt nagyhírű műhelye. Mind a két művésznek oklevelekkel hitelesített munkáit ismerjük, melyekből művészetüknek jellemző vonásai világosan felismerhetők. Mind a kettőnek művészete mélyen gyökerezik Fouquet művészetében, de egymástól mégis lényegesen eltér. Fouquet Olaszországban járva, sok renaissance-elemmel gazdagította egyébként minden ízében északi, gótikus művészetét; ő az első francia művész, kinél ezt a két elemet világosan meg lehet különböztetni, az első, aki egyesíti magában a régi és új irányt s átmenetet képez a késő gótikából a rcnaissanceba.' 1 Bourdichon valószínűleg járt Olaszországban, mert az olasz renaissancenak hatása nála még erősebben mutatkozik, mint Fouquetnál. Renaissance-művész architektúrában, formákban, felfogásban egyaránt, ki kompozícióinak egyes alakjait többször olasz képekből vette át. Formái és típusai nemesek és tiszták, mint Peruginoéi, de ép oly egyhangúak is. Colombe valószínűleg sohasem járt Olaszországban, s így a renaissance formáit, architektúráját csak elvétve, mintegy kénytelen-kelletlen a divatnak engedve alkalmazza, 2 egyébként formaérzéke még teljesen gótikus. 0 a Fouquettól képviselt régi iránynak legnagyobb képviselője, mint ilyen egy kissé provinciális jellegű s hatása nem is sokkal terjed túl Bourges határain. Kompozíciói erősen mutatják a Fouquet-iskolához való tartozását, csata1 Fouquetnak ezt az átmeneti szerepét érdekesen fejtegeti H. J. Hermann : «Ein unbekanntes Gebelbuch von Jean Bourdichon» című értekezésében. Beiträge zur Kunstgeschichte. Franz Wickhoff gewidmet. Wien, 1903. p. 47. 2 Erbach v. Fürótenau eresebbnek tartja ezt az olasz hatást, melyet az escuriali Apokalipszis lapjain «majd egy tucat tiszta olasz ábrázolásban^ vél felismerni. La pittura e la miniatura a Napoli. L'arte 1905. p. 16. Szépművészeti Múzeum évkönyvei. II. 2
