Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1919-1920)
Hoffmann Edith: A Colombe-műhely egy ismeretlen imádságos könyve a M. T. Akadémiában
jeleneteit pl. teljesen ugyanazon séma szerint komponálja : az előtérben szélesen kavargó, sűrű tömeg küzd, mely előtt egy-egy pompásan megrajzolt ló heves mozgása eleveníti meg a harc szenvedélyességét. Egyéb kompozíciói is sok, meglepő rokonságot tárnak föl. Fouqueltől veszi át azt a kevés renaissance-elemet is, amit alkalmaz, iratszalagot tartó puttókat, nagy csarnokokat rózsaszínű és zöld pilaszterekkel, oszlopokkal, amelyeket Fouquet minden követőjének műveiben megtalálunk. Ugyancsak tőle tanulja meg azt, hogyan kell az egyes lapokat változatosabbá tenni azzal, hogy a nagy képek alatt kisebbeket helyez el. A fényproblémák, melyek Fouquet-t foglalkoztatták s melyeket Bourdichon nagy sikerrel fejlesztelt tovább, Colombeot nem érdeklik. Azoknak szépségérzéke sincs meg benne; emberei inkább meglepően csúnyák, erősen felhúzott szemöldökkel, állatiasan hátracsapott homlokkal, lelógó orral és erősen csüngő, húsos szájjal. Mozdulataikban is van valami túlzott és esetlen. És ezekben a majdnem karikaturákul ható emberekben mégis több az érzés és kifejezés, több a lélek, mint Bourdichon ideálalakjaiban, melyeknek kiforgatott szemében sokszor csak valami vizenyős szentimentalizmus tükröződik. Mint az emberi típusok festésében, úgy a tájkép ábrázolásában is szemben állanak egymással Bourdichon és Colombe. Bourdichon nem sokat törődik a tájképpel, az előtérben álló alakok rendesen túlnagyok a csenevész tájképhez képest, amely mindig ideálformákat mutat. Colombe ellenben a Limbourgoktól megkezdett és Fouquettől folytatolt jó realista tradíciót követi ; mint ezeknél Berry herceg kastélyai, úgy szerepelnek az ő háttereiben I. Károly savoyai herceg kedvenc rezidenciája, a Chateau de Ripaille 1 a genfi tó partján és a bourgesi székesegyház. 2 Egy imádságos könyvben, mely az ő műhelyében készült, Jacques Coeur bourgesi palotájának hű képét találjuk. 3 Tájképei annál is természetesebbek, mert elhagyja azokat a különös és valószerűtlen formációjú hegyeket, melyeket Fouquet még a régi iskola hatása alatt megtart és melyeket ettől viszont a legtöbb követője átvesz. Colombe előadása mindig ötletes és kedves, mindig eleven, míg Bourdichon gyenge elbeszélő. Colombe életkörülményeiről nem sokat tudunk. Körülbelül 1167 óta dolgozott Bourgesban. 1470 körül savoyai Charlotte királyné foglalkoztatta, 4 akinek révén több megrendelést kapott a savoyai udvartól. így pl. 1482-ben Károly herceg számára befejezett egy Apokalipszist, — ma a madridi Eskurialban, — 1 P. Durrieu: «Los très riches heures de Jean de France, duc de Berry». Paris. 1904. p. 217. XL. IV. tábla. 2 Durrieu : «Les très riches heures». XLVIII. tábla. L. Gillet ezt a szempontot egészen figyelmen kívül hagyja, amikor Colombeot mint tájképfestőt egészen elveti. Le paysage dans la miniature. Az «Histoire du paysage en France» c. többektől írott kötetben. Paris. 1908. p. 53— . r )4. Egyedül Jean Guiffrey méltatta Colombe tájképeinek szépségét. Alcune note suite miniature dell' Apocalisse dell' Escuriale. L'arte 1901. p. 197. 8 Dr. Franz Boll: «Jacques Coeurs Gebetbuch in der Münchencr Hof- und Staatsbibliothek». Zeitschrift für Bücherfreunde. 1902—1903. p. 59. 4 Loui.) Thuane : «Note sur Jenn Colombe enlumineur». Bévue des Bibliothèques. Paris, 1904. p. 59—62.
