Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1918)
Hekler Antal: Görög férfitorzó a Szépművészeti Múzeumban
tartott szoborral, a lateráni Sophoklesse] 1 Vetjük össze. Az alak kihívó, szinészies pózál a ráveteti liinialion redőzete hasonló keresett, magas fekvésű akkordokkal kíséri. Torzónk és a Sopholqes egyazon időben keletkeztek, de kifejezésben elleniélek s mini ilyenek mesteri példái annak, mikén! India a görög művészei a formáka! a jellemzés céljaira utolsó í/.ig következetesen kiérlelni. A ránk maradi emlékek tanúsága szerint a görög szobrászok az általuk megleremlell portrészerű jellemzés gazdag regiszterébe a ruhái mindig mini nélkülözhetetlen kisérő akkordot illesztették belé, Minő nagy távolság választja el például a kapilolinnii i'i. n. Zénón'- hanyag, de erővel teljes, komor egyszerűségé! a pergamoni Heratemplomban talált kolosszális féríiszobor mindent elsöpréssel fenyegető, büszke lendületétől. 3 S minő pompás jellemző erő rejlik mindkellőnél a köpenyben! Zenon teste körül a köpeny nehézkes, darabos, csomós formákban gomolyog, a pergamoni féríióriást ellenben a köpeny zuhatag mód_ jára zajongja körül. Avagy, hogy egy még közelebb fekvő, érdekes példát idézzek, vessük össze a Szépművészeti Múzeum gyűjteményében őrzött lerfiszobrot 4 a inantineai bázisrelief egyik múzsájával. 5 A tagok beállítása és a köpeny elrendezése teljesen azonos, de a múzsa köpenyének kedves, könnyed redőit a férfialakon a köpeny szövetének kemény törései és szakadékai, éles szögletei vallották föl, melyek egymagukban már felkeltik bennünk a magábamélyedő, külsőségek iránt nem Fogékony, érdes férlilélek képzelek A l\. századi portrészobrászat emlékei közül felfogásban és stílusban is igen közel áll torzónkhoz a nápolyi ú. n. Oratore 0 és az ú. n. chaeroneai Sextus a vatikáni gyűjteményben.Távolabb esik torzónktól a delphii filozófus szobra, 8 1 Hehler: Görög-római arcképszobrászat 52, t. A redők vezetése a legszorosabb kapcsolatban áll az úgynevezett Sardanapalossal : H elbig : Führer No. 320; Arch. Anz. 1915 S p. 2 7! I ff. 2 Görög római arckép szobrászat I lib. I. :! Ath. Miit. 1912. T. XXVI: Antike Denkmäler, líd. III. T. 10. — A támasztó lábat körülölelő, nehéz, alácsüngő szövettömeget a hellenisztikus művészet különös kedvteléssel alkalmazta: Alterlümer ven Pergamon Bd. VII. T. I. : Monuments Piot. III. T. XVI XVIll ; Bull. comm. 1886. pl. VI. ; Arndt: La Glypth. Ny-Carlsberg, pl. 107; Phot. Einzelaufnahmen No 292 stlt. : terrakottákon: Winter: Die antiken Terrakotten II. 283, 7. :>ö0 4—7; 355, 8, 360, 3. Wo/ la nia S. sz. 12. 1. 5 Anninng : Die Musenbasis des Praxileles. T. I.; Brunn-Bruckmann: Denkmäler T. 4iiS. ,! Rueóch: Guida No. 1113; Phot. Einzelaufnahmen No. 766; a nápolyi példányon kívül még két másodpéldányát ismerem: az egyik Heródes Allicus üdeionjának egyik fülkéjében, a másik kisebbített méretű az athéni Nemzeti Múzeumban, No. 910. (Carapanos). — Itt emlékezem meg egy, a pergamoni ásatások alkalmával előkerült, az első királyok idejéből való drapériatöredékről, mely tele van a IV. század nemes tradícióival s torzónkkal tanulságosan vethető össze: Alterlümer von Pergamon. Bd. VII. Textb. 1. S. KCL No. 72. Helbig : Führer No. 328; Clnrac V., 84 1,2121 : Phot. Einzelaufnahmen, Text, Nachtrag zu No. 766. s Görög-római arcképs/.obrászat 58. t.: Fouilles de Delphes pl. LXIX —LXXI.
