Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1918)

Hekler Antal: Görög férfitorzó a Szépművészeti Múzeumban

melynek redővezetésében bizonyos egyhangú, hierarchia nélküli gazdagság és dekorativ rendszeresség uralkodik. A részlet forrnák közül különösen a köpeny becsavar! felső szélének kezelése alkalmas a torzónkkal való összehasonlításra. A delphii filozófuson is egyéni testformákal látunk; jellemző a húsos, kissé elhízott mell. A velanidezzai torzó jeleni őségéi művészi értékén felül fokozza, hogy úgyszólván egyetlen ránkmaradt képviselője a görög temetői művészet fénykorából azoknak a sírokon felállít olt portrészobroknak, melyekről írott forrásaink i.s megemlékeznek s melyeknek bizonyára nem egy visszhangja él a domborműves síremlékek férfialakjaiban. Női síi-szobrok maradlak fenn az Y. és IV. századból is. de a férfi sírszobrokat eddig csak a késő hellenisztikus idők néhány közepes, klasszieiszlikus emléke képviselte.

1 A velanidezzai torzóban a ruhás alak ábrázolásának egyik legérettebb és legtisztább megoldásai ismertük meg a görög művészet fénykorából, oly időből, midőn a művészi erők még mindenfelől friss lényben ragyognak felénk. Torzónkon hűen tükröződnek mindazok a törekvések, melyek a görög művészelel a ruhás alak ábrázolásánál Praxiteles idején foglalkoztatták. Láttuk azt is. hogy ez a fénykor a ruhát nemcsak mint a test szerves éleiének, mozgási képességének és saját szövetszerű anyaghatásának kifejezőjét ért ékesítette, hanem a belső, egyéni jellemfestésre is páratlan megérzéssel és leleményességgel használta föl. A művészetnek a görög időkéi követő nagy virágzási szakai közül főleg a gótika vol! az. mely a ruhát ismét a lelki kifejezés szolgálalába hajlottá. Csakhogy míg a görög művésze! a ruha! elsősorban állandó lelkiállapotoknak, az. egyén általános psychikni és morális diszpozíciójának rajzára használta fel, addig a gótika a ruhás alakon is a lelki erők múló nagy kitörései, lollohbanásai s roskatag összeomlása számára kereselI hangol. Ezek az eltérések mélyen gyökereznek s élesen világítják meg a művészi teremtés lélektani föltéleleinek különbségeit a görög művészetben és a gótikában. IIKKI.KI; ANTAL. 1 Ilyen az ú. n. erelriai ifjú szobra Athénben: Staiá: Marbres el bronzes p. 79. No 244; Brunn-Bruckmann: Denkmäler T. 519 : Lippold: Griech. Porträlstatuen S. 98. Siépműitéstetl Múzeum evkönyvei. I. 3