Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1918)

Lederer Sándor: A Szépművészeti Múzeum firenzei trecento-képei

kép slílusa, amely nagyszabású, véleményem szerint a monte-oliveloi nagy oltár mű jóval becsesebb részévé aval ja ezt, mint amilyen a jelenleg Cambridgeben őrzött középső kép, a nyolc angyaltól körülvett trónoló Madonna. Az utóbbiban a művésznek a hagyományokhoz kellelt ragaszkodnia, amelyeknek lényege pedig más, mini ami az ő tulajdon stílusának sajátossága. A típusokat élete környezetéből vette ; az istenanya kedves, korabeli polgárasszony, a gyermek Jézus, aki szilajon rángatja anyja fejkendőjét, a túltengő testesség révén csaknem deformált s egyikükben sem lakozik magasabbrendű élet; a Madonna szemléletétől elragadott angyalok pedig eleven, helyre leányzók, akiket szinte magával sodor a saját mozdulatuk. Mert hiszen a művész egyéni jegye éppen az előadás élénksége és a jellemzel

es vonások hangsúlyozása és kidomborítása. Sokkal inkább a keze ügyelje esett a rajz, mint a feldolgozás (mettere in opera) mondja Vasari, Spinello Arelino kimondja a trecento utolsó szavát, Egy magasbrendű művész, kinek Giotto óla nincs párja : Masaecio, már a quattrocentot vezeti be. LEDERER SÁNDOR.