Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1918)

Swarzenski György: A budapesti gotikus kőmadonna és kapcsolata a középrajnai szobrászattal

A BUDAPESTI GÓTIKUS KŐM A DON NA KS KAPCSOLATA A KÖZÉPRAJNAI SZOBRÁSZATTAL, Ha valaki a német művészeti központok 1400 körüli szobrászaiéi művésztöriénel formájában akarná előadni, mini ahogy például a (lórenci művészetei szokás, úgy bizonyára sok szó esnék mindenütt olyan művészekről, kikel «nagy újílók»-nak szokás nevezni. Mindenütt, ahol ez időből gazdagabb termelést találunk, újóxerű művekéi hálunk keletkezni. A bennük megnyilatkozó stílus, mini továbbfejlesztés vagy ellenhatás, közvetlen kapcsolatban marad ugyan a XIV. század érett gótikájával, azonban mégis egy teljesen sajátos, új formaakarás szülötte. E stílus újsága és bizarrsága olyképen nyilatkozik meg, hogy az egymás mellett keletkező művek közt észrevehető különbségek is felismerhetők : a helyi hagyománnyal és a valósággal való kapcsolat, technikai megszokások és dekorativ ízlés, temperamentum, ethos és karakter többé-kevésbbé megfogható és mindig érezhető különbségeket teremtenek. Azonban ép oly világosak maradnak emellett ezen új stílus köz oá vonásai. Mindannak ellenére, ami az egyes vidékek művészetét egymástól elválasztja, az. egész folyamai határozol Inn és tudatosan, egységes stílushullámként jelentkezik. Ezen stílushullám eredetét, menetét és fejlődése sebességéi követni annál nehezebb, minél világosaltban látjuk, hogy milyen széles a terülel. melyen végig halad, sől amelyen már kezdettől fogva fellép. Csak amióta a művészet kedvelőinek szeme egyre növekvő szeretettel és csodálattal fordult épen ezen «1400 körüli új stílus » alkotásai felé, látjuk igazán, milyen mértékű volt az elterjedtsége. Alig van Németországban olyan terület, keleten és nyugaton, északon és délen, ahol nem akadnánk nyomaira, azonban már eleve valószínűtlen, hogy ilyen különböző helyeken, ugyanazon időben egymástól vagy valamely közös forrástól függetlenül, ennyire azonos művészeti szándékok és megoldások keletkezhettek volna. Hogy a fonalak alkotástól-alkoiáshoz, iskolától-iskolához, vidéki ől-vidékhez mik épen szövődtek, ez a kérdés gyors kombinációkra csábít ugyan, azonban mindmáig át nem tekinthető. Csak azt látjuk, hogy egy nagy termékenyítő folyam Ömlik az egyes iskolákba, ezek csatornáiba és ereibe és hogy ezek viszont újra a folyamot táplálják. A módszerbeli nehézségek, melyek az egész középkor északi szobrászaiának szabatos