Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1918)
Lederer Sándor: A Szépművészeti Múzeum firenzei trecento-képei
Tovább így folytatja : «Az a feltevés, bogy a töredék Assisi szent Ferenc emlékművéből való, nemcsak hogy nein alaptalan, hanem mindenképpen valószínű)). így hál c munka eredete körül aligha lehel ezek ulán kétség. Ez azonban egymagában még nem bizonyítja Giotto szerzőségéi. Meri a San Francesco kifestéséről nem maradi ránk levéltári feljegyzés és megrendült már az a hagyomány is, hogy Giotto a szent Ferene-legendák festője. Már liiimohr tagadta az ő szerzőségi'! azoknak a festményeknek dolgában, amelyeknek tárgya szent Ferenc és Krisztus története s csak a főollár feleli levő menyezetfestményekről ismerte azt el. Ami pedig a minket "különösén érdeklő képeket: az alsó templom jobb kereszthajójának sz. bereue életéből veil különleges csodatörténetekel illeti, amelyekéi Bo'naveniurán kívül más nem emlíl s amclvek kiegészítői a felső templom legendádnak; nevezetesén : az ablakból kieseti. Spini házból- való liú megmentése, ugyancsak egy házös^zéömlásnál szerencséi lenül járl liii megmentése^ a suessai ifjú. akii egy csoport megsirat s akii szenl Ferenc ideire kélt, mosl ezekéi a képekéi Crowe ésCnválcaselle óta ugyan még ill-oll némely népszerű életrajz Giottónak Iulajdonílja, a szigorú kritika és szakkutatás azonban habozás nélkül és Határozottan tagadja ezt. Elég ha ill időrend heu Zimmermann,' ü. Wulff,'- A. Venturi 8 és IV. fíinlelen 4 tanulmányaira utalok. Csupán feltevés Giulio < 'arol I inak " az. az állítása is. hogy özeknek a csodatörténeteknek szerzője Taddeo Gaddi, Giotto sokoldalú tanítványa^ Ezt arra alapítja, hogy Ghiberti a kommentárjaiban tökéletesen megegyezőknek írja le a San Eraneeseo koinpoziókal azokkal a laddeo Gaddi által festett szl. Ferenclegendákkal. amelyek a lirenzei Sla Cröce tTamezzóját díszílelIék (s amelyek e Irainezzo 151 )(')-! »an történt átalakítása alkalmával tönkrementek-)^ Taddeo (iaddi pedig a szerző véleményé szerinl a Sla Crőceben bizonyára nem ismételte volna meg nagy mesterén, Gíoltón kívül senki másnak ;i művét, hacsak nem a saját magáéi. (: Míg azonban nincs kielégítőn megoldva a képek szerzőségének kérdése, addig függőben marad a kérdés, ki festette az elválasztó és szegélyző díszítményeket s a bennük elhelyezett szentek, próféták vagy allegorikus alakok niell' Zimmermann: Voraussetzung und erste Entwickelung von Giottos Kunst. Leipzig, 1899. 409— 111. I. - 0. Wulff: Repertórium für Kunstwissenschaft, XXVII. (1904), 318. I. :í A. Venturi: La pittura del trecento. Milano. 19<)7. 462. 1. 4 Fr. Ri ni den : Giotto und die Giottoapokryphen. München- Leipzig, 191-2, 245 17. I. Rintelcn még ;i Wulff által Giottónak tulajdonított suessai iljú föltámasztását sem ismeri el. ;> Giulio Caroí/i: Corso elementare di Sloria deli' Arle, Milano. 1H13. 11. 703—7('>. r >. 1. (i Az ablakból kiesett liú csodatörténelének egyik változata megvan a berlini Kaiser Friedrich-Múzeumban 1074. sz. a. szintén Taddeo Gaddi nevén.
