Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1918)
Lederer Sándor: A Szépművészeti Múzeum firenzei trecento-képei
képeit. IIa előítélet nélkül bírállak volna el s nem ismerték volna szent Ferenc szentélyéből való eredetéi ennék az inkább ereklye-számba menő töredéknek, amelytől nem vonjuk meg a kegyeletünket, akkor mái' a hosszúkás silhouette és az éppen nem giottesco tekintet és tágra nyílt Szem is, elég ujj m utal ás lelt volna arra, hogy ne tulajdonítsák ezt a munkát magának Giottónak. * * * • Giötto új stílusa lenyűgöző erővel hatolt utódaira, de géniuszának nagysága egyszersmind elnyomta őket. Az előadás tömörsége és egysége, amely e nagy mesteri jellemzi, nem esett az utódok keze ügyébe,. «Ez a művészet fogyott és fogy ma is napról-napra » mondta bír szerint Taddeo Gaddi, 1 felismervén a maga és - társai alsóbbrendűséget, akiknek művészete fejlődés helyett kimerüli a céhbeli fegyelemben, a kézművesi követelmények ismeretében, a/, eléri eredményeléhez való görcsös ragaszkodásban. A fődolog, hogy az ember valamely nagy mesterhez csatlakozzék mondja ( lennino Gennini a festésről szóló traklatusáhan. 0 maga 12 éven ál tanítványa volt Angelo Gaddinak. akinek atyjaTaddeo Gaddi, 24 évig volt Giotto tanítványa és segédje. E Giottót közvetlenül követő meddő korszakból való nézetem szerint az 50-es számú, 1904-ben a Somzée-árverésen vásárolt trónoló madonna 2 (3. ábra.) A középkori művészei e becsülni való emlékének megszerzése szerencsés és hézagpótló vásárlás voll. Csokélyszániú lirenzei mestereink sorát gazdagítja, nyugodt ' szépsége és stílusának' komolysága révén pedig képtárunk Ire con tómű vei közi az első helyet érdemli meg. Azl azonban, hogy Orcagna nevén szerepel, aki Giollo óla a lirenzei művészétben-egyénisége és kiváló derekasságn révén a legkitűnőbb mester, kevésbbé "szerencsésnek kell minősítenünk, mini magának a megszerzésnek lényéi, (— amelynek értéke ezáltal éppen' nem csökken) — s bizonyos, hogy ez. az elnevezés jogos kételkedést fog kelleni. Igaz, hogy az igazgatóságnak abban a talán várakozását felülmúló elégtételben volt része, hogy a mérsékelt áron előnyösen megszerzett képet \\ . Suidának 1905-ben, tehát kevéssel a Somzéeárverés után megjelent könyvében Orcagnának tulajdonítva láthatta 3 s ezt az új elnevezést azóta Siren elfogadta, 1 Franco Saccltetti : Nov. 196, - Árverési katalógus, Brüsszel. 11)04. No 282. plan. Will. :t Willi. Suida: l-'lorenl inisclie Maler um die Mitte des XIV. Jahrli. Strassburg, 191)5. 15—17. 1.: «(Orcagna) autentikus müveihez szeretnék még sorolni egy Madonnát angyalokkal, amely a Somzée-gj üjleinényben volt s amelynek mostani holléte ismeretlen nekem stb.» V. ö. még L'Arle X. (1907). 180. 1. Hasonlóképpen Oreagnának tulajdonította Suida szent I témái látomásai (Firenze, Akadémiai képtár. 138. sz.), e nemes treconto-képet, melyről Milá'nesi egy 1432-ből váló inv. nlaiimn alapján azt gyanította, hogy Bernardo I>o<i« 1 i11ak ama müve. amelyei nála M B'alazzo delta Signorja kápolnája számára rendellek meg.
