Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1918)

Petrovics Elek: A Szépművészeti Múzeum újabb szerzeményei

veszetnek; csupán ennek a pompás művészetnekbizonyos hajtásairól, amelyekel egykor a fejedelmi és magángyűjtemények túlságos melegséggel zárlak szívükre, s melyeket talán éppen e tradíció l'olytalásaképen egyes múzeumok is jobban dédelgetnek, mini jelentőségük megérdemli. (Aztán ínég egyet-: a szigorúbb irányú:korszakokban a kisebb művészek alkotásaira'is rávéti nemesítő reflexéi egy nagy és komoly stílus fénye, amit a naturalisztikus korok közepes és jelentéktelen alkotásairól nem lehel elmondani. Ezért azt hisszük, hogy pl. a XV. vagy XVI. század naiv szerényebb alkotásai is több joggal vonulhatnak he a múzeumi örökkévalóságba, mint azok a képek, melyekről fennebb volt SZIK) S aztán nem elég az sem. hogy jó képekel vegyünk, bár természetesen ez a legfőbb. Kívánatos, hogy a vásárlások a gyűjtemény jelleméi és ebből folyó különös szükségleteit is szem előtt tartsák. A gyűjtőt ilt mégint újabb szempontok kötik. Egy modern képtár mindig forrásban van. könnyebben idomítható, hajlékonyabb. A hosszú időn, sokszor századokon ál történetileg fejlődött galériák jelleme már megállapodott s gyökerésen ma annál kevésbbé változtat haló meg. mert hisz keveset adhatunk hozzá a meglevő állományhoz. Olyan képekre van tehát szükség, amelyek a megadott környezetbe jól illeszkednek be, azt emelik s vele együtt maguk is emelkednek. Kiegészítésekre kell törekednünk, de nem abban a már-már hírhedt értéleiíibén, amely éppen csak egy üresen álló helynek betöltését, egy hiányzó névnek pótlását jelenti. A kiegészítésnek magasabb és nemesebb értelmet kell adnunk: a meglevőnek és az újnak olyan találkozása legyen az, amely a művészi hatást fokozza és a művészettörténeti tanulságokat mélyíti. Ilyen szerencsés találkozás követkéz!ében jelentőségre tehetnek szeri olyan művek is. amelyek 15. ábra. D. Ghitlandajo: Sz. István vértanú.