Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1918)

Petrovics Elek: A Szépművészeti Múzeum újabb szerzeményei

magukban, kapcsolat nélkül lalán nem mondanának eleget; Nagyszabású, kivételes alkotásokra persze nom érvényesek ezek a szempontok. Egy igazán elsőrendű mestermű már önmagában mindig eleget mond, s há ilyont van módunkban szerezni, ne okozzon gondot a művészettörténeti keret, amelyben elhelyezzük. Végső sorban természetesen minden elvi okoskodás légüres térben mozog, míg a cselekvés a reális élet közegében megy végbe s kénytelen számolni ennek ellentálló és módosító erejével. A kínálkozó vásárlási alkalmak és anyagi eszközeink szeriül — vissza kell térnünk erre a valóságban többé-kevésbbé mindig módosul az. amit magunkban felteszünk, s e külső tényezők befolyása talán soha sem volt erősebb s egyúttal bénítóbb, mini a háború ideje alatt, Gaudenzio Ferrai i Diela-ja volt ulolsó olyan szerzésünk, melybe a kedvezőtlen konjunktúrák még nem szóllak lüde. A GreMpi-gyűjtemény párisi auctióján vásároltuk 1914 júniusában, s talán elmondhatjuk róla, hogy megszerzése öntudatlanul is szerencsés kiaknázása volt az utolsó órának. Olasz gyűjteményünk továbbépítését akartuk vele megindítani, melyet különösen fontos feladatként vettünk programmba. Az olasz, művészet nevelő ereje, nemesítő hálása (elől soha sem volt kétség, de mn. midőn a kompozíció kérdései újra nagyobb erővel tolulnak fel. új, eleven szálakkal is kapcsolódik az olasz művészet jelenünkbe. Gaudenzio képe. melynek tömör és gazdag kompozíciója jól mulatja a fejlett renáissancenak a manierizmus felé váló elhajlásai, épp ebből a szempontból igen tanulságos, S jól illik bele gyűjteményünk meglevő kereteibe: kiegészíti és lezárja lombardiai csoportunkat, mely Borgognöne, Luini, Boltraflio, < liampetrino és Sodorna jeles műveivel volt képviselve. Másik olasz szerzeményünk a flórenci S. Maria \ovella-lomplom (\hirlandajo-ollárának Vasári állal különösen dicsért szárnya, mely Szenl Iskán vértanú! ábrázolja. Képtárunk egyik IVihiánya az. hogy igen tökéletlenül mutálja be a llôronci quallroeonlol. l'j oilárszárnyunk. mely a Ghirlandajb környezetében készült hasonló munkák közöli ragyogó színezésével és különösen a fejnek nemes, szép rajzával megkülönböztetett helyet foglal el, ezen a hiányon akar elsősorban segíteni; Erre alkalmassá leszi az. hogy kiválóan repräsentativ munka: egy egész, műfaj s egyszersmind művészcsoport stílusáról ad fogalmai, A mű Mainardi nevén szerepeli a párisi piacon, ahonnan szereztük, s ezt a nevet viseli még ma is, de ez az elnevezés revízióra szorul. Ludwig v. Baldass foglalkozott legutóbb ezzel a kérdéssel,

2 s meggyőzően csoportosította azokat az érveket,, melyek Domenico Gbiilandajo szerzősége melleit szólnak. Ezl az elnevezési mi is nyugodtan elfogadhaljuk olyan értelemben, hogy a mi szárnyunk kivitelében Ghirlandajonak éppen úgy részt kell adnunk, mint a Szent Lőrincet ábrázoló szárny kivitelében, mely a müncheni pinakotékában van. (Vájjon az egész műnek, így a ruhának nag)' technikai be1 Ismertetie Meiler Simon, Művészei, XIII. évi'.. 308—310. 1. - Neuerwerbungen des Budapester Museums der bildenden Künste. Kunst und Kunsthandwerk, XX. Jahrg. :587 - 4 1 0. 1.