Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1918)

F. Takács Zoltán: Hollósy Simonról

tásokat, ha komoly szükségét érezte volna. De nem érezte, mert az ő művészete magából az életből merítette ereje javát. Azt az eleven életet pedig, amelyik Münchenben körülölte fejlődött ki s épen az ő egyéniségéből táplálkozva becsü­letesen űzetett vissza neki temérdek ösztönzéssel és hangulattal, nem tudta volna megtalálni Parisban soha. Az egyszerűség, a naivitás, a kedély őszinte melegsége elemi szükségletei voltak mindig. Ezekből a megbecsülhetetlen értékekből pedig München bizo­nyára többet nyújt és nyújtott, különösen a közelmúltban, mint bármely más művészváros. Hollósy számára pedig München voltaképen a magyar művészet fóruma volt, az otthoni korlátozó, bénító hatások nélkül. A neki való magyarok körülötte voltak. Ami pedig itthon gyökerében fenyeget le művészetéi, nem jutott ki hozzá. Nagy társaság vette körül állandóan. Eisenhut, Gyárfás, Peske, Vágó és Donát, a szobrász voltak első barátai Münchenben. Vágóval együtt is lakolt egyideig. Donát útján ismerkedett meg Wagmüller müncheni szobrásszal, ki mint idősebb ember atyailag pártfogolta. Rühmann pedig annyira megkedvelte, hogy barátság­ból meg is mintázta a mellszobrát. Renczur műtermében ma is látható egy ta­nulmány Kun László halálához, melynek főalakja Hollósy Simon atléta formái után készült. Nem kellelt aztán soká várni arra sem. hogy művészünk a fiatalabb ma­gyarok társaságának központja legyen. Csók, Kukuli, Ferenczy, Grünwald, Zem­piényi, Aranyossy, Neogrády, Borszéki, Glatter és még egynéhányan voltak .leg­inkább körülölte. A németek közül Ludwig Raid;, Kriecheldorf, Jansen. Berger csatlakoztak hozzá. A kinyilatkoztatás erejével szokott volt halni rá, amit Parisból hozlak. De művészetének lényegét nem érintette, mert az a minden vonásával teljes értéket kereső, életet és egyéni érzést kifejező rajzban valósult meg. Gyakran hangoz­tatta tanítványainak újabban is, hogy szinek vollaképen nincsenek, amivel azt akarja kifejezni, hogy éri ékük viszonylagos, és egyben elárulja élőszóval is, hogy nem érzi magát impresszionistának, hanem a tényleges értékeket kereső akadé­mikus rajzra, illetőleg annak elmélyített fajtájára épít. Ezt a felfogást pedig, köz­vetlenül Hollósy előtt, a Münchenhez tartozó Leibi vitte át progranimszcrüleg a gyakorlatba. () adott legnyomatékosabb kifejezést annak az elvnek, mely szerint a természetben minden forma, még a legkisebb is, teljes érték. Ez a hitvallás küzdöli az érvényesülésért Münchenben, mikor Hollósy Simon az akadémiára kerüli. |S7s őszén kezdte itt tanulmányait, melyeket 1882-ig folytatott, öl féléven át. Gabi Alajos és Seitz Ottó voltak tanárai. Az előbbi rajz-, az utóbbi festo­oszlályl vezetett. Hollósy sokat köszönhet nekik; különösen Seitznak. Tehetsége gyorsan bontakozott ki az akadémián. Dicsérettel emlékszik meg tanulmányairól mindenki, aki ez időben vele együtt volt. Érdekes egyénisége pedig nagy erővel hatolt már akkor a kiint lévő magyarokra. Hamar megérezték benne a mestert. 21*

Next

/
Oldalképek
Tartalom