Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1918)

F. Takács Zoltán: Hollósy Simonról

Először Hacklhoz szereiéit volna beiratkozni. Ekkor azonban tífuszba esell s mire felgyógyult, Hackl szabadságra ment. így kerüli Gabi rajzoszlályába, hol egy félével töltött. Azulán Seitzhoz ment, ki már nem is korrigált neki sokat. Hagyta magára fejlődni. Vele állíttatta be a modell! és szívesen vélte azt is, hogy a többieké! oktatta. Más osztályokból is bejártak hozzá meghallgatni véleményét. Az elismerés az akadémia vezetősége részéről sem váratolt magára. A Vasárnapi Újság 1881. évfolyamának 31. számában olvashatjuk, bogy a lialal művész egy pályázaton ezüst érmei nyeri. E kitűnt cl és azonban nem volt az egyetlen. Az első, mint a művész saját közléséből tudom, egy bronz érem volt, Azulán több ezüst következett* A második' szemeszter után hazautazott Szigetre' vakációzni. Itt kapta Vágó Pál sürgönyét, mely szerint az akadémián két éremmel jutalmazták. Édesatyja oda \olt a boldogságtól. Megnyugvás költözött lelkébe. Büszke lett fiára és szorgalmasan sétálgatott ki egy üzleti kirakat elé, hol Simon egyik Münchenben készült festményét közszemlére állították. Naiv örömmel figyelt a járókelők megjegyzéseire. A kis kép, mely egy idogáló barátot ábrázolt, vevőre is talált. Báró Gr öde. I szerezte meg. Mostani tulajdonosát nem sikerült még egész határozottsággal megállapítani. Mikor a művész újra nekiindult az idegennek, atyja rendkívül érzékenyen búcsúzott tőle. Sejtelte, hogy nem látja többé viszonl, nagyrahivatott, megfoghatatlan fiát. * * * Hollósy maga igen szerény hangon szokott nyilatkozni iskolai sikereiről és készségesen osztja meg a dicsőséget kora véget ért öccsével, Józseffel, kivel együtt dolgozott az akadémián. Úgy szokta beállítani testvérét, mint kellőjük tehetségesebbiket, Hogy jól itél-e, örökké megoldatlan kérdés marad, mert Hollósy József korán búcsúzolI el a világtól s utolsó éveiben nem is élt a művészetnek, hanem Máramarosszigeten elvonulva Buddha lilozóliájál. tanulmányozta, nálunk példátlan elmélyedéssel és átérzéssel; az indiai szerzetesek önmegtagadásával. Munkásságával az úttörő babérját érdemelte ki hazánkban. Magától Hollósy Simontól tudom, hogy József öccsének bölcselő szelleme megnyilatkozott már az akadémián is. A teljesen kimerítő rajz művelésében, a részletek gondola!linóm megérzésében és visszaadásában álll akkor a müncheni akadémiai támlás ereje. Hollósy József úgy vili tökéletesebb rendszeri ebbe a stúdiumba, hogy az emberi test kis részleteit, így elsősorban a linóm megfigyelésekhez gazdag anyagot szolgáltató szemet, sokszorosan megnagyítva rajzolta s minden részében a liszla konstruktiv értéket kereste. A régi nagy mesterek közül, mint festményeiből megállapítható, Ribera hatolt, rá legerősebben.