Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1918)

F. Takács Zoltán: Hollósy Simonról

azonban nem volt kisebb a másik oldalon uralkodó ellenséges indulat. A kérdéstől távol állók pedig rendesen szkeptikusak voltak, sőt ellenszenvet keltett bennük is, hogy a növendékek elragadtatását nem igazolják a mester nagyobblélekzetű alkotásai. Hosszú évek teltek el anélkül, hogy Hollósy egyetlen képpel is szerepelt volna a hazai vagy külföldi kiállításokon. Nem tudták elképzelni, hogyan lehet jó tanár a feltűnően keveset produkáló és energiátlannak látszó művész. A híres iskola ügye tehát fölötte misztikusnak tűnt fel a jóindulatúak szemében is. Ezzel szemben azonban senkisem térhetett napirendre a nagy igazság fölött, hogy festőművészeink egész serege, köztük nagyrésze azoknak, kikre legbüszkébbek vagyunk, a már öregedőktől kezdve a legfiatalabbakig, tudása javarészét Hollósy Simonnak köszönheti. 1886-ban kezdett tanítani a mester. Iskoláját eleinte inkább akadémiára előkészítő intézetnek tartották. Rövid félév alatt azonban már lelkesedéssel beszéltek róla. Ettől kezdve azután ritkaság számba ment az a fiatal magyar festő, ki Münchenben megfordulva elkerülte Hollósy műtermét, melyet szorgalmasan látogattak az oroszok, lengyelek és németek is. A millennáris esztendőtől kezdve kitartott a növendékek nagyrésze nyáron is. Nagybányán ép oly eleven nemzetközi élet lüktetett, mint télen át Münchenben. Az iskolában uralkodó szellem, a mestert és tanítványait szorosan egymáshoz fűző bizalmas viszony, a teljes közvetlenség és fesztelenség, szerfölött hatottak a növendékek fogékonyságára. A maga nemében páratlan csoportosulás elektromossággal telt légköre ellenállhatatlan vonzóerőt gyakorolt. Ez az, amit eddig legjobban tudtak az emberek Hollósyról s aminek indokolásába épen azért nem szükséges mélyebben bebocsátkoznunk. A művész egyéniségének kialakulása érdekel most minket elsősorban. Világosan akarjuk látni: hogyan viszonylik Hollósy Simon művészete a festészet sorsát eldöntő nagy áramlatokhoz; mit jelent ő nekünk tanítói működésétől eltekintve? Az első kérdésre abból a tényből kiindulva kell keresnünk a feleletei, hogy amit a művész iskolában, azaz másoktól tanult, azt túlnyomó nagyrészben Münchenben sajátította el. Elete javarészét olt töltötte és lölti. Más művészeti központokat nem keresett fel és elszigetelte magát elég korán a bajor fővárosban is. Nagyon jellemző Hollósynál a tartalmi és tisztán művészi probléma közti összhang. Ez a szerencsés egyensúly kivételes helyet biztosít neki a realizmus korának művészei közt. Festményei emellett tartalomban, érzésben teljesen magyarok. Hollósy Simon a legeredetibb emberek, a legérdekesebb egyéniségek közül való. Még sem becsülték meg érdeme szerint, Sok magyar művész tragikus sorsában osztozik. Megsínylette ő is azt, ami nagy szellemeink teljes kibontakozását lehetetlenné szokta tenni, ami tönkre is juttatott nálunk nem egy sokra hivatott tehetséget. Szellemi életünk szabad fejlődését a folytonosság, az együttműködés hiánya bénítja. A művész és közönség közli egészséges viszony hiánya