Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1918)

Éber László: A pozsonyszentgyörgyi oltár

ínég nem tökéletes ; teljesen kiegyenlítetté, noha érdektelenebbé akkor válik, midőn a XVI. század további folyamán - főleg németalföldi befolyás alatt — az északi renaissance itt is kiforrott alakjában jelentkezik. Ezt a régibi), tapogatódzó, valóban átmeneti kort jól jellemzi például Svekobitz Ádám (megh. 1522-ben) sírköve a bécsi Szent István-templomban.

1 Még teljesen középkori jellegű átlagos sírkő, amelyet az elhunyt címerének nagyméretű, gazdag gótikus sisakdíszes domborműve tölt ki, csak fölül jelentkezik az e helyen szokásos csúcsíves formák helyett és itt csakugyan idegenszerű hatással három, egymást keresztező levélfüzér, hódolat a divatnak ! Jóval érdekesebb, föltűnően korai keletű a Duna melletti Stein község plébániatemplomának külsejét díszítő síremlék vagy emléktábla.

2 Ez Schlundt Orbán ottani polgárt (megh. 1496-ban) mutatja be, családjával térdelve a három szent között harmadmagával ülő Szent Anna előtt. Kétoldalt erős pillérek fogják közbe a domborművet, Nagy fejeik épúgy olasz hatásra vallanak, mint a dombormű fülkéjét fölül díszítő nehéz gyümölcsfüzérek, amelyek mintegy baldachin! alkotnak a csoport fölött, A díszítő formák félreismerhetetlenül déli eredetűek, a német művész azonban, aki nevét meg is örökítette (Joanneá Wetxner hoc opuá effecit), a füzérek elrendezésében mintegy ösztönszerűen csúcsíves formát követelt, ahogy alakjai is még minden ízökben középkoriak. Ide sorolandó végűi Bécsben az egykori Dornbach község egyik házának homlokzatát díszítő kődomborinű, amely két gazdag díszű, motívumaival a pozsonyszentgyörgyi oltár megfelelő részeire emlékeztető pillér közé helyezett félköríves fülkében egy vértanú fejvételét ábrázolja. A fülke fölső részének dísze föltűnő nagyságú, furcsa elrendezésű gyümölcsfüzérekből és ezek között lelógó óriási gránátalmából áll. Tietze szerint a mű 1520 körül készült,

3 Az alakok alkata, mozdulata szempontjából a pozsonyszentgyörgyi oltárnál valamivel későbbinek látszik. Az osztrák művészetnek ebből a közeli köréből került elő a mi oltárunk, amely az előttünk ismeretes egész csoportnak legnagyobb méretű, leggazdagabb darabja. A legszorosabb összefüggésben van az altmünsteri oltárral és a Keckinann-síremlékkel. Keletkezésének idejét megközelítőleg az 1515—1520. év Iájára tehetjük. 4 Az építészeti és díszítő részek alkatán, elrendezésén kívül a figurális részek határozottan erre a korra utalnának akkor is, ha oltárunk nem lenne datált emlékekkel összefüggésbe hozható. A szobrok, Szent Kristóf és Lipót nagy szobrai a predella kétoldali kiszögellésein, Szent Katalin, Borbála és Mihály arkangyal kisebb alakjai a fölső részeken motívumukkal, hajlásúkkal, ruhájuk redőzetével teljesen a XV. századbeli műhelyek gyakorlatának folyta1 Mittheilungen der k. k. Central-Commission, új f. III. köt. (liées, 1877), CXXlll. 1. 2 Österreichische Kunsttopographie, I. köt. Naná Tietze: Die Denkmale des politischen Bezirkes Krems (Bécs, 1907), 26., 410. II. ;5 Österreichische Kunsttopographie, II. köt. Die Denkmale der Stadt Wien, XI—-XXI. Bezirk (Bécs, 1908), 231. 1.