Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1918)

Éber László: A pozsonyszentgyörgyi oltár

150 ÉBER LÁSZLÓ : A POZSONYSZENTGYÖRGYI OLTÁR. tását mutatják.

1 A kor új törekvéseit tükröztetik vissza a domborművek, amelyek kifejező voltát, helyenkint drámai elevenségét már Pasteiner kiemelte. Szent György, amint a fetrengő sárkányt átdöfi, valóban meglepő energiát árul el egyéb hasonló ábrázolásokkal, például a szepesszombati főoltár lovas alakjával szemben. A többi jelenet is csupa elevenség, kifejező taglejtés, amelyet még fokoz a valósággal fülkékbe helyezett domborművek mélysége, rendkívül erős plasztikája, a fény és árnyék megkapó váltakozása. A pantomimika szinte túlzott hangsúlyozással érvényesül a Szent Sebestyén vértanúságát ábrázoló jelenetben, legfölül. A szűk térben, a délies füzérek helyett valóságos északi, késő gótikus növényi elemekkel díszített ívmezőben megjelenő három alak, középen a fához kötött, lehanyatló szent, jobbra a nyilazó, balra a számszeríjját fölhúzó katona mozdulati értékei azonnal fölismerhető módon érvényesülnek. Ugyanilyen az elevenség a többi domborművön is, noha a szekrénytől jobbra-balra levő két dombormű (balra : Szent György imájára ledől a bálvány, a szent kínzása az üstben ; jobbra : Szent György fejvétele, a kínzó kerék elpusztítja a hóhért) igen szűk tere e jelenetek gazdagabb kifejtését erősen korlátozta és az alakokhoz képest aránytalanul nagy füzérek fonadéka mintegy elveszi a levegőt. De még így is elég hatásos a jellemzés és a szent alakja, noha három jelenetben úgyszólván azonos helyzetben, térdelve fordul elő, kellőképen érvényre jut. Szabadabban bánhatott a művész a kompozíció eszközeivel a szekrény fölötti domborművön, amely Szent Györgyöt Diocletianus császár előtt ábrázolja. Epen e sok alakból álló jelenet, világos, egyensúlyozott elrendezésével, a német művészetben a XVI. század első negyedében érvényesülő törekvés példája. Hasonló fölfogást mutat a predella két domborműve is, — jól komponált, idilli hatású jelenetek. Rendkívül érdekesek és jellemzők végűi a domborművek gazdag tájképi hátterei : erdőkoszorúzta, meredek, sziklás hegyek, apró, de élesen ábrázolt várakkal, templomokkal, házakkal. Magukban is elégséges tanúi az oltár művészeti eredetének. A lombardiai művészet ekkor egészen más utakon járt. Ennek ékesen szóló bizonysága például az az, ugyancsak Szent Györgynek szentelt oltár, amelyei Antonello Gagini 1520—1526 között készített és amely ma a palermói Nemzeti Múzeumban van.

2 Mily mások azok az eszközök, amelyekkel a ticinói törzs sarja itt Szicíliában a klasszikus művészet vívmányait akarja adni, mint a pozsonyszentgyörgyi oltár ismeretlen mesterének művészete ! ÉRER LÁSZLÓ. 1 Lipót osztrák őrgróíbt 1485-ben avatták szentté ; oltárunkon levő szobra így mintegy jelzi a keletkezés lehetőségének l'első határát. 2 G. di Marzo—E. Mauceri: Antonello Gagini e l'altare di San Giorgio. L'Arte, 1902, 180. 1.