Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1918)

Éber László: A pozsonyszentgyörgyi oltár

Ker. Szt. János és Szt. Miklós erősen kiemelkedő domborművű alakjai, predellaját két angyal által tartott Veronika-kendő, félköríves felső befejezését az utolsó ítélet domborműve díszítik, a predella fölött levő párkányon olvasható felirat szerint Perger János készíttette 1520-ban. A két talapzatot a donátor kis léptékű alakja és címere ékíti. Xémileg más elrendezés mellett is az oltár szekrényét díszítő füzérek a sierndoríiaklioz igen közel állanak, az utolsó ítéletet ábrázoló dombormű felhőinek bodros alakítása pedig épenséggel a legszorosabb műhelyi kapcsolat feltevésére vezet. Az építészeti és díszít menyes részek sok tekintetben a pozsonyszentgyörgyi oltárra emlékeztetnek. A pillérfejek idoma és dísze mintegy finomabb, gazdagabb kiadása a mi oltárunkon levőknek és egyébként is a párkányok, keretek, díszítő vázák itt is, amott is az aránylag szűk körben uralkodó divat által felvetett motívumok uralmát mutatják. Mint az egész csoport egyél) művein, a bécsi oltáron is feltűnő a hangsúlyozottan renaissance keretbe helyezett alakok merőben gótikus lénye, akár a pozsonyszentgyörgyi oltáron. Keckmann síremlékéhez csatlakozik, azzal szoros műhelyi összefüggést, mutat Falkh János bécsi polgár és császári titkár (megh. 1519-ben) homokkőből faragott nagyszabású síremléke a bécsi Schottenkirche és kolostor közötti ú. n. mauzóleumban.

1 A sok alakból álló kompozíció a földre fektetett kereszten ülő szenvedő Megváltót ábrázolja, kinek lábához Magdolna borul, míg tőle jobbrabalra Szűz Mária és Szent János áll. A magasban bodros felhők között angyalsereg lebeg a kínszenvedés szerszámaival. Az előtérben — sokkal kisebb alakban — az elhunyt, valamint felesége és leánya térdel, szentek oltalma alatt. A háttér hegyes táj, a távolban feltűnő épületekkel, akár a pozsonyszentgyörgyi oltár domborművein. A sírkő kerete kétoldalt egy-egy karcsú oszlopból áll, amelyek lába az odahelyezett címerpajzsok mögött eltűnik. Az oszlopok törzsét középen gyűrűvel megerősített nagy levélcsokor díszíti ; az oszlopfejek gazdag növényi alakításunk. Mindez az altmünsteri oltár oszlopaira emlékeztet. Az oszlopok fölött egy-egy szárnyas puttó áll és a dombormű félköríves fölső részéről lehúzódó vastag gyümölcs- és levélfüzérek végét fogja. A három külön részre tagolt füzéreket két gomb erősíti a félkörív profilos keretéhez. Mind az alakok, mind a dekoráció stílusa határozottan a tárgyalt művek csoportjába utalja ezt az emléket. Kétségtelen, hogy a különböző eredetű és jellegű figurális részek és díszítő elemek e sajátos egyesítése szempontjából hasonló és egymáshoz többé-kevésbbé közel álló ausztriai emlékek számát még jelentékenyen lehetne gyarapítani. A X\ I. század első negyedében ez a divat vált uralkodóvá és módosította a középkori műhelyi hagyományokkal összefüggő szobrászat, stílusát. A megoldás 1 P. Norbert Dechant : Grabschriften in der Stadtpfarr- und Stiftskirche zu U. L. Fbei den Schotten. Berichte und Mittheilungen des Alterthums-Vereines zu Wien, XVII. köt. (Bécs, 1877), 24. 1.