Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 7. 1931-1934 (Budapest, 1935)

Meller Simon: Szinyei Merse Pál élete és művei

nak. De ezen jelentőségén kívül is, belső művészi értékénél fogva Szinyei egyik legbecsesebb alkotása. Modern tárgyú festmény,-—hogy Szinyei saját terminus technikusával éljünk •— azaz témája nem a múltból, nem a történelemből, hanem a mai mindennapi életből van véve. Elbeszélő tartalma nincs, vagy legalább is jelentéktelen ; a novella helyét az átélés teljes bensősége foglalja el. Ha előbbi festményének az anyai szeretet, úgy ennek az ifjú pár szerelme a költői tartalma ; ha ott a művészt a tavaszi zöld gyep üdesége ihlette meg, úgy itt a frissen kaszált rét nyári melege. Meglepő 32. A művész atyja (1870) technikai tökéletes készsége és világos gyengéd színeinek bontakozó újsága. A Faun fényhomályán, az «Alvó női akt» tónusosságán túljutott : újító és kolorista lett. A két kisebb tájkép, «Szinye» s a «Puszta golyaval», szintén elvándorolt Amerikába s csak fényképekből ismeretes. A szinyei házra apja rá sem ismert, azt nemcsak emlékezetből, hanem teljes szabadsággal festette a művész. A plaszticitás friss ereje a fényképen is felismerhető. A «Puszta golyaval» motívumát Hatvan mellett vonatról látta Szinyei ; e futó benyomás emléke elkísérte Münchenbe s itt festette meg oeuvrejének e legmagyarabb tárgyú képét. Élénk zöldjét öregkorában is büszkén emlegette.