Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 7. 1931-1934 (Budapest, 1935)
Meller Simon: Szinyei Merse Pál élete és művei
X. A JERNYEI EPIZÓD 1870 augusztus—1872 május Szinyei a jól befejezett munka derült Öntudatával utazott haza, abban a reményben, hogy a háború hamarosan befejeződik s ő csakhamar visszatérhet Münchenbe. Lakását és műtermét megtartotta, vázlatait s kisebb képeit atelierjében hagyta, ki gondolta volna, hogy távolléte majdnem két esztendeig fog tartani! Otthon csak néhány napig pihent s aztán azonnal hozzáfogott édesatyja arcképének festéséhez s két hónap alatt be is fejezte (32. ábra). «Orömmel hallom, — írja Zsiga Bécsből édesatyjának — hogy arcképed már be van fejezve s hogy olyan sikerült a hasonlatosság, mert ez maradandó becsű családunk köreben.» (1870. XI. 9.) Az arckép, jelenleg Szinyei Merse Rózsi és Félix letéteként a Szépművészeti Múzeum gyűjteményében, nyugodt mély színeivel elüt az utolsó festmények célzatától s inkább Courbet-szerű tónushatásra törekszik. Tán a jernyei ablakok szűrt világítása is hozzájárult tónusainak tompítottságához. A kép interieurben van festve s ilyennek is akar hatni. A művésznek itt semmi oka sem volt arra, hogy a színeket világosabbra hangolja át, mint ahogy az előző képei figurális részében tette. Nála a színek világossága nem tudatosan eltökélt szándékból, hanem természetlátásának naiv őszinteséggel való visszaadásából folyt. Ő valószerűségre törekszik ; tájait azért festi világosra, mert olyannak látja azokat. Atyja arcképén is híven festi a sonorus színeket, amint azok a jernyei szobában jelentkeznek. Az arckép komoly elmélyedés eredménye ; a formák szerető gonddal vannak megfestve, az élet és a karakter kifejezése teljes. E festmény befejezése után, novemberben — Zsiga öccse levele szerint — elhalt nagyapja arcképét kezdte festeni. E kép elkészültéről azonban nincsen tudomásunk. 1870 november- és decemberében készült nővére, Berzeviczy Edmondné kisméretű, bájos arcképe (33. ábra). 1 Talán a legintimebb, leggyengédebb Szinyei képmásfestményei között ; a finom metszésű arc kedves nézése, a kezek önfeledt játéka, a bő ruhában a törékeny gyenge alak éreztetése, a bársonyos sötét színek halk harmóniája a képet kis mesterművé avatják. Majd atyja kívánságára a jernyei templom oltára részére egy Szent Antalt ábrázoló oltárképet 2 kellett festenie (35. ábra). Még november végén írt Zsiga öccsének Bécsbe, hogy küldessen neki festékeket, a legerősebb vásznat s a legnagyobb ecseteket. A küldeményt december vége felé kapta kézhez s bár a küldött holmik részben nem voltak megfelelőek, hozzáfogott új nagy képéhez, úgy látszik, 1871. január elején. Közel három hónapig dolgozott rajta s márciusban befejezte. A munkát kelletlenül, csupán atyja kedvéért végezte ; befejezésül bosszankodva vágott hozzá ecsetjével egy fehér foltot : «nesze neked liliom». 1 Szépművészeti Múzeum, Budapest. L. Petrovics E.: Szinyei nővérének arcképéhez. Magy. Múv. 1927. évf. 57. 1. 2 Hermes-bank, Budapest.
