Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 7. 1931-1934 (Budapest, 1935)

Meller Simon: Szinyei Merse Pál élete és művei

vezetése alatt lettél volna, s így ott is mindig az egyoldalú irányban haladtál vala, pedig én mulhatlan szükségesnek hiszem teljes kiképzésedre, hogy más helyeken is fordulj meg s más oskolát is tanulmányozz ; mert még meg is engedve, hogy a Pilotyé a legjobb, leghelyesebb, azt csak is az bírálhatja meg illetékesen, aki egyebet is látott, — sőt emberileg lehetetlen, hogy egy ember bármely szakban minden tökélyt egymaga bírjon ; kell tehát egyebet is látni, különben örökké egyoldalú leszel, — s azért óhajtom én leginkább hogy mostani képed sikerüljön, úgy hogy jó vevőre találjon s módodban legyen másutt is megfordulni a világban. A bankett-nél elköltött 25 forintot íme küldöm, — ez rendkívüli eset volt — de ez ne ismétlődjön, úgy hiszem ugyan, hogy azt most is valamivel olcsóbban is kilehetett volna futni — de már megtörtént.» (1869. I. 31.) A Piloty-epizód után újra nekilát a munkának és annyira belemerül, hogy minden más egyébről megfeledkezik. Több, mint két hónapig egyetlen sort sem ír haza s betegeskedő édesapja egészen kétségbeesik. Márciusban Zsiga öccse is kéri, hogy írjon már haza : semmi válasz. Április elején atyja levél helyett üres papirost küld neki; hasztalan. Végre április 23-án megszólal: «Szeretett atyám! Alig merek szemed elé lépni, annyira bűnösnek érzem magam, hogy drága Atyai szívedet határtalan restségem és hanyagságom által annyira megsértettem. Ha akarnám is, lehetetlen mentenem magamat, ez szennyfolt marad egész életemre, melyet soha meg nem semmisíthetek. Ezen tudat oly leverőleg hat reám, hogy önmagam előtt utálattal kell elfordulnom. Visszahozhatatlannak látszik azon drága idő, hol gyöngéd atyai szereteteddel teljesen megajándékoztál, ezt most elvesztettem saját bűnöm által.» «Egy csekély vigaszom marad, hogy mégis képes vagyok valami kellemeteset is mondhatni : ugyanis képem, melyen eddig kitartással dolgoztam, kevés hijján készen van, úgy hogy jövő héten ki fogom állíthatni. Ha némi gyenge oldalai vannak is, melyek a kezdőt elárulják, de a fődologban hiszem, meglehetősen elértem, mit célul tűztem magamnak ezen képen, s ha minden reményem nem csal, több sikert fogok aratni, mint első képemmel.» A festményt május elejére csakugyan befejezte (20. ábra), de mielőtt a Kunstvereinban kiállíthatta volna, a Wimmer u. Co műkereskedő cég tulajdonosa Humplmayer még a Piloty iskolabeli atelierből megvette 700 forintért és további 300 forint fizetésére kötelezte magát, ha a képet egy éven belül eladja. Ki volt boldogabb Szinyeinél! Ez volt az első komoly eladása életében és első nagy sikere. Festménye mindenkinek tetszett, sőt mi több, ezúttal maga is meg volt vele elégedve. A kép olyan lett, amilyennek elképzelte ; a vízió s a realizálás közt nem volt többé a nagy szakadék, mint a Faunnál. Adósságait, melyek már vagy 500 forintra szaporodtak, ki tudta fizetni, a nélkül, hogy atyját kínos vallomással kellett volna izgatnia s a maradék pénzből elutazott Velencébe. Képe, mely valahol Amerikában lappang s amelyet csak az egykorú fényképekből ismerünk, annyira eredeti, hogy teljesen egyedül áll kortársai munkái között. Faunja hozzáképest még iskola-munka, mely tárgyában és színeiben idegen befolyást éreztet ; itt — megtalálta önmagát. Két elemet egyeztet benne össze : a tavaszi tájat, melyet képzeletből teremt, s a bájos anya csoportját kis gyermekeivel, melyet vázlata nyomán modellek beállításával fest meg. A zöld gyep gyönyörű színe és édesanyja