Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 7. 1931-1934 (Budapest, 1935)
Meller Simon: Szinyei Merse Pál élete és művei
steigern sich zu wahrer Raserei.» 1 Amilyen erős az ellenszenv Kaulbachéknál, akik pedig Liszt Ferenccel tartottak szoros barátságot, olyan elemi volt a Wagner-lelkesedés a haladó ifjúság körében. 2 II. Lajosnak a festészet új irányai iránt nem volt ilyen érzéke. Kaulbach nagy kompozícióiért rajongott, pedig a komolyabb kritika ekkor már világosan felismerte azoknak kongó ürességét. Midőn az «Akademiedirektor» műtermét 1866. február 21-én meglátogatta, még aznap este az elragadtatás szertelen hangján írt neki. 3 Az új festészet nem várhatott, s nem kapott semmit sem a fiatal királytól, kinek fényűző építkezései csak a másolók hadát táplálták. De München ekkor már nevezetes művészeti központ volt, ahol a festészet királyi kegy nélkül, a saját lábán is megélhetett. I. Lajos építkezései és gyűjteményei a német művészeti városok első sorába emelték, a Glyptotheka és a régi Pinakotheka majdnem mai teljességükben megvoltak s fogalmat adtak az antik szobrászat s a renaissance és barokk festészet nagyszerűségéről. Az új Pinakotheka választéka kevésbbé volt szerencsés, ott mintegy 300 kép volt látható a német klasszicizmus és romanticizmus köréből, de nagyobbára jelentéktelen munkák. A külföldiek közül úgyszólván csak a belgákat képviselte 3—4 kisebb festmény ; Magyarországot az egyetlen Markó : Menekülés Egyptomba című képével. A képtár legnépszerűbb festménye a ma már elfelejtett Schorn óriási befejezetlen vászna : a «Vizözön» volt, az egyetlen, melyet a Baedeker két csillaggal tüntetett ki. Wilhelm Kaulbachtól a Jeruzsálem pusztulása és arcképek voltak láthatók. A hivatalos modern irányt Piloty Wallenstein halála című képe képviselte, a realista történeti festészet e jelentékeny alkotása. A sok közömbös kép között Böcklin : Pán a nádasban fuvolázva című festménye oly idegenül hatott, mintha más, mythikus világból származnék. A fiatal művésznövendékeknek kedvesebb és fontosabb volt az a gyűjtemény, melyet Schack gróf hozott össze a Propyleák melletti házában. Minden délután 3 és 5 között látható volt a képtár, Böcklin, Feuerbach, Schwind, Spitzweg, Marées, Lenbach stb. műveivel, szóval az egykorú német festészet jeles újabb alkotásaival, melyeket az állami képtár hivatalos maradisága még elhanyagolt. Az élő művészek szempontjából legaktuálisabbak a Kunstverein péntekenként változó tárlatai voltak, melyeket a festők, a kritika és a műértő közönség élénk figyelemmel kísértek ; itt vívattak meg ez évek kis és nagy művészeti csatározásai. A nagyobb műkereskedések, mint Wimmer & Co. a Briennerstrassén és a Galerie Fleischmann a Maximilianstrassén szintén rendeztek változó kiállításokat. Münchent sok idegen, főleg angolok és amerikaiak látogatták, akik szívesen vásárolták a müncheni iskola mindinkább népszerű képeit. A művészek negyede akkor még nem a kiépületlen Schwabing, hanem a Karlstor és a vasúti állomás körül elterülő városrész volt, főleg az Elisen- és az Arco-Strasse, a Landwehr-, Schwanthaler- és Göthestrasse. Itt voltak a művészek atelieri s itt 1 Dürck-Kaulbach, Josefa: Erinnerungen an Wilhelm von Kaulbach. 3. Aufl. München 1921. 356. 1. 2 Szinyei 1865. június 10-én hallgatta meg a Tristan és Isolde előadását, ami 2 frt 24 krajcárjába került, budgetjéhez képest jelentékeny áldozatba. 3 Dürck-Kaulbach id. m. 359. 1.
