Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 6. 1929-1930 (Budapest, 1931)

Balogh Jolán: Tanulmányok a Szépművészeti Múzeum szobrászati gyűjteményében

lágy íveléssel fekszik el a földön a két láb között. Példaképen csak az I. kapu evangélistáit és egyházatyáit említem. (V. ö. I, kapu Sz. Ambrosius relief. Fot. Brogi 4335. és 19. ábra.) Egy másik jellemző redőmotívuma a szövet visszahajtása és ezáltal az ívelések megismétlése, amit Madonnánkon épp úgy megfigyelhetünk, mint az I. kapu Sz. Ambrosiusen (Brogi 4335.), a Ker. Szt. János elfogatását ábrázoló relief Ilerodiásán (20. ábra) és a jobb szélen álló ifjú harcosán, a II. kapu egyik sibylláján (Fot. Alinari 1878, d.) és még sok más helyen. A Madonna balkarjáról aláívelő, rendkívül vastag szövetredő analógiáját a II. kapu egyik fülkébe helyezett harcosalakján (Fot. Brogi 4805) találhatjuk meg. Végül figyelemreFnt. Atinttfi -H). ábra. Ghibérti : Kcr. Szt János Heródes előtt (részlet). Siena, Battistero. méltó a Madonna jobbvállán a köpeny szélének visszahajtása állal keletkezeti hullámos szélű kis redőrészlet, mely szórói-szóra ugyanígy többször is előfordul Ghibérti művein (I. kapu: Királyok imádásán a két álló király [19. ábra]; II. kapu: a tízparancsolat, átvétele, középen álló nőalak; az egyik sibylla [25. ábra] ; Or San Michèle : Máté evangélista stb.). A stílusanalizist továbbfolytatva, a karcsú, nyúlánktestű Bambino testvéreit meg fogjuk találni az I. kapu Nativita-domborművén és főleg a Szt. Zenobiusereklyetartó reliefjén (l3rogi 1916). A gyermek fejtípusának (16. és 18. ábra) jellemző vonásait pedig, a kicsi, gömbölyű koponyát, a pufók arcocskát, amelybe csaknem belevész a pici orr, a rövid, göndör hajfürtöket, melyeknek vonalveze-