Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 6. 1929-1930 (Budapest, 1931)

Balogh Jolán: Tanulmányok a Szépművészeti Múzeum szobrászati gyűjteményében

lésében még a flamboyant gótika szelleme él, felismerhetjük a bronzkapuk reliefjeinek genreszerű gyermekalakjaiban, különösen a Krisztus bevonulását (I. kapu) és József történetét (II. kapu) ábrázoló kompozíciókon és a Porta del Paradisot díszítő bájos gyermekfejen (26. és 28. ábrák). Szobrunk legcsodálatraméltóbb részlete, a mély érzelmességtől áthatott, szelíd, szépségtől sugárzó, nemes Madonnafej (17. és 18. ábrák) is mélyen bentgyökerezik Ghiberti lelkiségében és formavilágában. Ennek megvilágítására a mellékelt képeken egy sorozatot közlök Ghiberti fejtípusaiból profil és szemközti nézetben

1 (21—27. ábrák, azonkívül 19. ábrán az ifjú király, a 20. ábrán Herodiás fejtípusa). Ezeken megtalálhatjuk úgy az egyes részletformák, a domború homlok, az egyenes orr, a kis áll, az egységesen összefogva mintázott arcfelületek, mint a szelíd, álmodozó lelki kifejezés testvéri rokonságot mutató analógiáit. A stílusanalizis során világossá vált, hogy szobrunkat Ghibertivel nemcsak az azonos stíluskorszak általános sajátságai kapcsolják össze, hanem az egész koncepció, annak lelki tartalma és formai kifejezése a legapróbb részletekig a nagy firenzei mester művészetéből ered. A szobor kvalitásai is olyanok, hogy bátran hozhatjuk összefüggésbe Ghiberti nevével. Mindössze egy, illetőleg ha a fényképfelvételt tekintjük, két gyengébb részlet fedezhető fel rajta. Az egyik a Madonna keze, csak látszólag az, ugyanis a fényképen aránytalanul nagynak és kidolgozatlannak látszik, holott ez a valóságban nem áll. Ellenkezőleg, mintázása gondos és az eredetin egészen máskép érvényesül a benyomásban. Különben is a Madonna kézformáit megtalálhatjuk Ghiberti hiteles művein (Fot. Brogi 4810, 4796). A másik részlet a Bambinonak elnagyoltan modellált balkeze. (17. ábra.) A formáknak ilyen sommás, részleteket mellőző ábrázolása sincs ellentétben Ghiberti művészetével, sőt a Bambino kezének szószerinti analógiáját fedezhetjük fel az 1. kapu egyik, egyházatyát ábrázoló reliefjén (Fot. Brogi 4338). Miután szobrunk felépítéséhez a legközvetlenebb analógiákat az I. kapu (1403—24) Királyok imádását ábrázoló reliefje és a sienai keresztelőkút egyik domborműve (1417—27) szolgáltatta, keletkezése idejét 1420 köré tehetjük. A Szépművészeti Múzeumnak ez a gyönyörű szobra, melyet most már a stílusanalizis által nyújtott bizonyítékok alapján Ghiberti művei közé sorolhatunk, igen jelentős helyet foglal el a nagy művész oeuvrejében. Ugyanis érett korszakából ez az egyetlen ülő Madonnaszobra, mely a korábbi és egykorú Madonnaszobrokhoz viszonyítva rendkívül nagy haladást mutat. A művészek eddig a Bambinót, akár ülve, akár állva ábrázolták, teljesen izoláltan helyezték a Madonna térdeire, a két alak között sem formailag, sem lelkileg nem volt szoros kapcsolat. Ghiberti e régi hagyománnyal szakítva, anyát és gyermekét egymás felé for1 V. ö. ezeken kívül még a következő lejeket: szemközti nézetre vonatkozólag: fülkében álló nőalakot, 11. kapu (Brogi 4814); háromnegyed nézetre vonatkozólag: Krisztust Pilátus előtt ábrázoló reliefen a vizet töltő ifjút, I. kapu (Brogi 431.8), Krisztus bevonulását ábrázoló reliefen jobboldalról számítva a 4. fejet (Brogi 4321); profil nézetre vonatkozólag: a Kerosztvilell ábrázoló reliefen a Mária felett levő nőalakot (Brogi 4311), a Kufárok kiűzését ábrázoló reliefen jobboldalt álló nőalakot (Brogi 4325), a Krisztus bevonulását ábrázoló reliefen a jobboldalt álló nőalakot (Brogi 4321), a József történetét ábrázoló reliefen a fején zsákot vivő nőalakot, II. kapu (Brogi 4309).