Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 6. 1929-1930 (Budapest, 1931)

Balogh Jolán: Tanulmányok a Szépművészeti Múzeum szobrászati gyűjteményében

az alak kontúrjaival, ívelése pedig a fej hangsúlyát erősíti meg, - valamint az alak tágas, levegős elhelyezésében, mely a háttér-felület egy részét szabadon hagyja. Az utóbbi momentumban viszont és általában a kompozíció eleganciájában, mely különösen lombard emlékekkel összevetve szembetűnő, a bizánci formakultúra nevelő hatása félreismerhetetlen. Reliefünk éppen azáltal, hogy benne különböző bizánci, antik, lombard elemek harmonikusan továbbfejlesztve egy új egészben forrnak össze, a velencei dugento legérdekesebb alkotásai közé emelkedik. Egyúttal jelentős értéket képvisel Múzeumunk számára is, különösen ma, midőn a román korszak a legmelegebb érdeklődés és a legbuzgóbb kutatás tárgya. * * * Múzeumunk egy másik reliefje (6. ábra), mely jogart és irattekercset tartó angyalt ábrázol teljes froníalitásban, ünnepélyes, hieratikus merevségben, szintén úgy szerepel a katalógusban mint XIV. századi munka. (48. sz.)

1 Azonban már az álló angyalra vonatkozó, előbbi fejtegetéseinkből következik, hogy a román korszak alkolása és a XIII, századnál később nem keletkezhetett. Az is bizonyos, hogy velencei munka, mivel ez a képlípus rendkívül elterjedi volt úgy Velencében, mint a környékén. En magam a következő példányokat ismerem: velencei reliefek : 1. S. Maria Zobenigo hátsó falán; 2. Rio dei Miracoli egy házán; 3. S. Marco, Battistero; 4. S. Stae campanilején ; 5. Fondaco dei Turchi udvarában a 77. sz. relief; továbbá a környéken: 6, Murano, S. Donato falán, 7. Villa Vicentina templomában (Friaul). Ezek a példányok'

2 nem egykorúak, hanem egy prototípusnak különböző korokból származó interpretálásai. A legkorábbiak a XIII. századból valók, a legkésőbbiek a XIV. század végéről és a XV. század elejéről (a Fondaco dei Turchi és a Villa Vicentina példányai). A mi példányunk a legkorábbiak közé tartozik. Formanyelve még teljesen kötött. Felfogásában szinte monumentális erővel jut érvényre a bizánci hieratikus ünnepélyesség. A prototípus, mely mintaképül szolgált a budapesti és velencei reliefeknek, kétségkívül valamilyen híres bizánci munka volt. Erre vall a budapesti reliefen nemcsak az angyal beállítása, hanem a formakezelés is. A félalakos, frontális beállítású angyaltípus különben is nagyon gyakori a bizánci művészetben, mozaikokon is többször (Monreale stb.) előfordul.

3 Reliefünk bizánci előképe is ennek az ikonográfiái és formai elgondolásnak az eredménye. Eredetileg talán szentségtartó díszítésre szolgált, erre utal az irattekercs felirata: «HIC EST CORPVS XPI.» Sajnos, a bizánci szobrászat hiányos publikálása miatt jelenleg többet nem igen lehet megállapítani. Nehézségekbe ütközik a budapesti relief datálása is. Stílusa oly kötött, hogy bátran lehetne a XII. 1 Anyaga nem homokkő, hanem rossz minőségű gránit. (Dr. Oroszlán Zoltán szíves közlése.) 2 Gabelentz (op. eil, S. 157.) is említ néhány példányt (1. S. Marco, Batt.; '2. S. Marco, raktár; 3. S. Maria Zobenigo; 4. Campo S. Margherita ; 5. Murano). Toesca (op. cil. p. 897. n. 38.) csak kettőt ismer. (S. Marco, Batt. ; S. Stae.) :{ Ezt a típust az olasz festészet is átvette. (V. ö. Duccio iskola: Angyal. Berlin, K. F. Mus. Repr.: Marie. II. 9G.)