Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 6. 1929-1930 (Budapest, 1931)

Balogh Jolán: Tanulmányok a Szépművészeti Múzeum szobrászati gyűjteményében

századba helyezni, ha két részlet, mely az első pillanatban fel sem tűnik, ellent nem mondana ennek. Ezek a részletek a haj modellálása, mely sokkal kötetlenebb, mint az álló angyalunké és a bal karról lecsüngő, kissé manierisztikus, festői redőrészlet. A baj kezeléséhez analógiákat találhatunk a S. Marco egy lovagszentet ábrázoló reliefjén (Ongania. Tav. 49.) és egy félalakos Krisztusán (Ongania. Tav. 179.), melyek arctípusban is közel állanak a budapesti angyalhoz, azonkívül az «Arco dei mestieri» külső felén levő Krisztus-buste-ön (Ongania. Tav. 80.) Sajnos, (>. ábra. Velencei mester, XIII. század : Angyal. Budapest, Szépművészeti Múzeum. a kél első nincs datálva, a harmadikat pedig csak nagy általánosságban tehetjük a XIII. század harmadik negyedébe. Valamivel korábban készült az «Arco délie virtù», amely a redővezetésben mutat rokonvonásokat az angyallal. Ott is a lapos, bizantinikus redővezetés az uralkodó, mely kalligrafikus ívelésekkel és vonalakkal veszi körül a testhez lapadó részleteket, de ott is észrevehető a bizánci sémának felélénkítése apró, szeszélyes, festői redőrészletekkel (Ongania, Tav. 84.). éppúgy, mint a mi angyalunkon. Ezek alapján talán nem indokolatlan, ha a budapesti reliefet a XIII. század első felébe helyezzük és a kötött formanyelvet egy korábbi stílusperiódusból származó mintakép hatásának tulajdonítjuk.