Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 6. 1929-1930 (Budapest, 1931)

Gombosi György: Pannóniai Mihály és a renaissance kezdetei Ferrarában

Ez a művészet azonban nem Ferrara tulajdon művészete, hanem kívülről behozott és csupán a hercegi udvar pompakifejtő életébe belekapcsolódó művészet, amely sokszor stílusában is, de életformáiban mindig a többi, korábban felvirágzott hercegi városok, Milánó, Verona művészetére, az úgynevezett « udvari gótikára» emlékeztet. Az egy Bono kivételével nincs egyetlen bennszülött ferrarai sem az összes jelentékenyebb mesterek között: a veronai, velencei, páduai. umbriai, sienai nagy mestereken kívül flamandok, németek s mellettük ketten magyarok (a másik egy bizonyos Giorgio di Domenico) azok, akik az udvar részére szolgálatokat teljesítenek. A feriarai művészetnek 1450 előtt nem volt léhát genetikus egysége s így stílusa sem volt egységes. E mellett a magasrendű művészet mellett azonban ott volt lappangóban egy alacsonyabb réteg, amely néha az udvar számára is végzett inkább kézművesi, mint művészi munkálatokat, amely azonban mégis inkább a polgárság művészi igényeit szolgálta, templomokat dekorált, oltárképeket festegetett a tradicionális vidéki stílusban: kétségkívül gótikus alapokon. Jelentéktelen művészet volt ez, amely azonban mégis megalapozta a talajt az 1450-ben fellépő új generáció, a Galassók, Túrák, Cossák generációja számára. Ezek közül a csak névről ismert ősök közül nőtt ki az az életerős művészcsoport, amely hivatva volt megteremteni az autonóm ferrarai festőművészetet. Természetesen az udvari és polgári művészet a valóságban nem élhetett elszigetelten egymás mellett és nem kerülhette el az egymással való érintkezést. A polgári művészet csakis az udvariból meríthette a maga — eleinte bizonyára igen szegényes — inspirációit, s mindig tudott belőle egészséges táplálékot szívni, mégpedig oly értelmesen, oly helyes ösztönnel, hogy fejlődése végeredményben következetes kibontakozáshoz vezetett el. Pisanello neve jelzi ennek a fejlődésnek első stádiumát. Bono da Ferrara az ő növendéke volt: «Bonus ferrariensis Pisani discipulusj», amint a teljesen Pisanello stílusában tartott kis londoni kép felírása mondja. Ugyancsak Pisanello stílusában van tartva Lionello d'Estének Oriolo nevével szignált arcképe Londonban, egy ritka szép emléke ennek a művészi körnek. De ferrarainak látszik az a "1. ábra. Cosimo Tura: Amphitrite London, National Gallery.