Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 6. 1929-1930 (Budapest, 1931)

Balogh Jolán: Tanulmányok a Szépművészeti Múzeum szobrászati gyűjteményében

Külön csoportot képeznek a Simon- és az Ayriard-gyűjtemények Madonnái, melyekhez még a Museo Bardini (Firenze) egy színes Madonnareliefjét lehet kapcsolni. A Simon-Madonna

1 (39. ábra) közvetlen rokonságot árul el Jacopo della Quercia női alakjaival, különösen a Fonte Gaia Bea Silviájával (40. ábra) és a san-gimignanói Annunziatával. Reá vall a gyermek beállításának mozgalmassága és a nyugtalanul áramló redőtömcgek kezelése is. A relief kidolgozása, életet lehelő modellálása is oly kimagasló művészi kvalitásokat mutat, hogy semmi akadálya sincs annak, hogy közvetlenül a nagy sienai mesterrel hozzuk kapcsolatba, általa oeuvreje csak még gazdagabbá és színesebbé válik. A SimonMadonna kompozíciójának variánsát képezi a Museo Bardini Madonnája, melyet, nagyon helyesen, Quercia neve alatt közöltek.

2 E körbe taríozik a volt Aynardgyüjtemény (Lyon) Madonnája is, melyet mozgalmas kompozíciója, redővezetése és az arctípusok,

:t főleg a gyermeké, kapcsolnak össze Quercia művészetével. Ugyancsak Quercia műhelyébe utalható a Simon-Madonnával való rokonság (léjlípus) alapján a berlini 10. sz. Madonnarelief is, melynek jobb másodpéldánya a firenzei Museo Bardiniben van (Dedalo 1Y/I1. p. 501).

4 1 Die Sammlung Dr. Eduard Simon. Berlin. 1929, P. Cassirer—II. Helbing. I. Bd. Bildwerke verzeichnet von E. F. Bonge. No. 32. Taf. XXXIV. (mint Ghiberti műve.) —- Később a new-yorki Drcy-gyüjleménybe került. V. ö. The Art News. March 29. 1930, No. 26. — Legújabban Planiscig (Jahrbuch der kunsthist. Slgen in Wien. N. F. Bd. IV. 1930. S. 82.) teljesen alaptalanul Nan ni di Bartolonak tulajdonítja. 2 Dedalo 1V/II, p. 490. Ugyancsak a Simon-Madonna motívumának továbbfejlesztése a firenzei Museo Bardini ismeretlen mestertől származó Madonnája (Dedalo IV II, p. 488.) A kapcsolatot a gyermek fejtípusa is bizonyítja. a V. ö. Supino: Jacopo della Quercia. 1926, Tav. XIV, XV, XVIII, XXV, XXVII, LVIII. és egy római magángyűjtemény Madonnáját, (Közölve : Krantheimer, B. : Un disegno di Jacopo della Quercia. La Diana 1928. Esfratto p. 6.) — Mint utólag vettem észre ezl a reliefet már Bertaux is Quercia nevével hozta kapcsolatba. (Revue de V Art. XIX. 1906. p. 86). 4 Áttekinthetőség szempontjából célszerűnek látszik fejtegetéseim eredményét a következő táblázatban összefoglalni: Ghiberti : ? Trónoló Madonna. Firenze, Bargello c. 1400 1410. Madonna. Berlin, Silten-gyüjt. c. 1410. Ülő Madonna. Budapest, Szépm. Múz. c. 1420. Madonnarelief. Budapest—Berlin, 22. (1426 előtt.) > « Budapest Berlin, 21. c. 1420-30. « Firenze, Volpi-gyüjl. Glúbérli műhelye e.> követői : ? Madonnarelief. Berlin, 19. c. 1410. « Iluldschinsky-gyüjt. « Berlin, 6. « Berlin, 9. (Fgyanettől a mestertől? Berlin, 8.) E típus késői átfogalmazása: Madonna, Detroit. « Beckerath-gyüjt. (Aukció-katalógus 80.) Madonnaszobrocska. London c. 1440 50. (Bode, Abb. 45.) Madonnarelief. Berlin, 20. (Ghiberti-motívumokat felhasználó Donatellokövető ?) Belief a földön ülő Madonnával. London. (G. hatása csak a Mad. fejtípusában.) c. 1430 50.