Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 6. 1929-1930 (Budapest, 1931)

Balogh Jolán: Tanulmányok a Szépművészeti Múzeum szobrászati gyűjteményében

Visszatérve a Ghiberti köréből kikerüli Madonna-csoporthoz, még egy mesternévvel ellátolt relieffel kell foglalkoznunk, melyen Ghiberti befolyása érezhető. Ez a relief Múzeumunk Michelozzo-Madonnája (41. ábra). A zárt, háromszögű kompozíció, a gyermek kontrapostikus beállítása, sőt fejtípusa is, azonkívül a Madonna nyakát övező fejkendőrészlet tipikus motívuma nyilvánvalóan elárulja a Ghibeiti-féle kompozíció ihlető hatását. Hogy az átvétel iránt semmi kétségünk se maradjon, elég megtekinteni a Bambinót borító ingecske dekoratív ívelésű redőit. Ilyen redőmotívumok, melyek antik hatásra vallanak, Ghiberti késői stílusának sajátságai közé tartoznak. Főleg a Porta del Paradiso fülkébe helyezett nőalakjain gyakoriak. Tudjuk, hogy ugyanekkor Michelozzo is dolgozott Ghiberti műhelyében. így tehát erre az időre, vagyis a XV. század második negyedébe kell helyeznünk a budapesti relief keletkezési idejét is. Ezen a reliefen még egyél) hatások felszívódását is megfigyelhetjük. A Madonna feje teljesen donatelleszk, erősebben és tisztábban, mint Michelozzo bármely más művén. A Bambino állát simogató anya motívuma a trecento motívumkincséhez 1 tartozik. A kagylós hátterű Madonna motívuma pedig a Cossa-síremlékről (42. ábra) van véve, mely Donatello tervei szerint többek közreműködésével készült. De bármennyire is különböző forrásokból merített ibielet Michelozzo, oly alkotást'

2 hozóit létre, melynek harmóniája tökéleles, derűs szépségének varázsa egészen egyéni és egyedülálló. A legújabb művészettőrlénetírásban olyan célzatok nyilvánulnak meg, melyek Ghiberti újraértékelését tűzik ki célul. Eddig főleg mint a késő gótika formai szépségeket kereső képviselője és egy újszerű, de téves, a hildebrandi elveknek meg nem felelő reliefstílus kifejlesztője szerepelt a szakkörök tudatában. Ezzel szemben a legújabb kutatás

3 azt igyekszik kimutatni, hogy művészete nem merült ki régi formák kultuszában, hanem folytonosan friss problémákat kereső újító volt, kinek gondolatai, megoldásai irányítólag hatottak a kortársakra. Ezt a felfogást Madonna-kompozícióira vonatkozó fejtegetéseink is igazolják. Láttuk, Nem a Ghiberti-kör müvei: Madonnaszobor. Louvre. (Bodo, Abb. 44.) « London. Bode, Abb. 40.) Madonnarelicf. Berlin, 7. (Michelozzo köre?) Jacopo Jel la Quercia éá követei: Madonna. Simon-gyüjt. c. 1420—25. « Firenze, Mus. Bardini. (Dedalo IV/II, 490.) (műhelymunka). (E típussal függ össze Madonna, Mus. Bardini. Dedalo IV/II, p. 488). « Aynard-gyűjt. « Berlin 10. és Firenze, Museo Bardini. Dedalo IV/II, 501. (Quercia köve lő je.) Hangsúlyoznom kell azonban, hogy ez a csoportosítás csak kísérletnek tekintendő. A végleges megállapítás esak valamennyi darab alapos ismerete, megfelelő fotografikus anyaggal való rendelkezés és az eredeti Ghiberti-művekkel való összevetés alapján lesz lehetséges. 1 V. ö. Madonna két angyallal. Belief. Firenze, S. Croce (Bepr.: Venturi IV, p. 274). Alberto Arnaldo : Madonnarelief. Berlin (Kat. Schottmüllcr 1. sz.). 2 Michelozzo Madonnájának távoli hatását lehet felismerni Andrea Guardi piombinói Madonnáján (Bepr. : Bassegna d'Arte. 1919. p. 7). :t Schloóóer, ./. v.: Lorenzo Ghibertis Denkwürdigkeiten. Berlin, 1912. - Gollob H, ; Lorenzo Ghibertis künstlerischer Werdegang. Stuttgart, 1929.