Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 6. 1929-1930 (Budapest, 1931)

Fleischer Gyula: A felsőelefánti gróf Edelsheim-Gyulai kastély és mennyezetképei

220 FLEISCHER GYULA művelőjének mutatják, amely műfajhoz később is újból és újból visszatért.

1 Az udvari megbízásoktól azonban lassanként visszahúzódott, egyrészt a rendkívül alacsony honorárium miatt, másrészt a pályázatok alkalmával szobapiktormesterekkel és kontárokkal való egysorba állítása miatt.- Az Ober-st.-veitbi kastély exotikus faldekorációi akkor már megalapozlak művészünk hírnevét s egy hatalmas mecénás figyelmét fordították feléje, kinek jóindulatú pártfogása Berglt egész művészi pályáján végigkísérte. Ez a férfiú Hauer Urban volt, a nagytekintélyű melki bencéskolostor apátja (1763—1785), ki 1763-ban Berglre bízta a Franz Mungenast által a kolostor kertjében épített kertilak termeinek falképekkel való díszítését.

3 Bergl a középső terein mennyezelén az akkoriban ismert négy világrészt festette meg allegorikus csoportokban. A tárgy művészi megoldása természetszerűleg azonnal Tiepolo hasonlólárgyú, híres mennyezetfreskóját juttatja eszünkbe, a würzburgi hercegérseki rezidencia lépcsőházában, amelyhez Bergl nemcsak tárgyválasztásban, felépítésben és elrendezésben, de a részletek ogész hatalmas komplexumával hozzáigazodott. A művészi könnyedség, amellyel Bergl feladatát itt megoldotta, a megbízó apát teljes megelégedését vívta ki s a megbízások egész sorát érlelte meg számára. Kél évvel később, 1765-ben a melki apát a XII. század közepén épült és a XVIII. század közepén barokkstílben átalakított kleinmariazelli (Alsóausztria) templom fal- és mennyezetképeinek megfestésével bízta meg művészünket. Itteni művei, melyek Bergl egyházi tárgyú falfestményei sorában a legkorábbiak,

4 érdekesen világítják meg a pálya kezdetén álló művész sokfelé orientálódását. Olasz és németalföldi stíluselemek, római kvadratúrafestészet és délnémet ornamentika itt békés szomszédságban találkoznak, a részletekben pedig Correggio- és Veronese-elemek éppúgy, mint Berchemés Bembrandt-reminiscenciák. Egészükben azonban mégis teljesen az osztrák lemplomfrcskó forma- és eszmevilágában mozognak e mennyezetképek s a bennük adott művészi programúihoz Bergl pályája végéig hű maradt. A kleinmariazelli freskókat az egyházi tárgyú mennyezetképek hosszú sora követte, így még ugyanezen évben (1765) a tbennebergi templom ma már erősen megrongál! fal- és mennyezetképei, a szent Donát-legendáját ábrázoló mennyezelképek az alsóausztriai sáusensteini templomban (1767), a sebönbüheli kolostortemplom Peregrinus kápolnájának mennyezetképe (1767), a dreieicheni búcsúhely templomának mennyezetképei (1768), végül a melki bencések bécsi rendházának («Melkerhof») kápolnafreskói (1773). Mindezen megbízások művészünket az osztrák császárvárosban és környékén, 1 Bergl későbbi idejéből való exotikus tájképei a sehőnbrunni kastély Goess-, Budolfés Gizella-appartementját, a pielachi és donaudorfi kastélyt, valamint a melki koloslor k o r ! p a V i 11 o 11 j á t díszítik. 2 A bécsi udvari építészeti hivatal (Hofbauamt) Mária Terézia erélyes takarékossági intelmeit nyilvános pályázatok alkalmával, a művészeti szempontok elhanyagolásával, teljes kíméletlenséggel érvényesítette. Minthogy a pályázók közül rendszerint a legolcsóbb ajánlatlevő nyerte el a megbízást, gyakran kezdők, sőt protekció folytán kontárok lettek pályázatnyertesek . :{ Y. ö. Österreichische Kunsttopographie. Bd. III. S. 4 V. ö. Otto Eigner: Geschichte des aufgehobenen Benedik

tinersliftes Mariazell in Österreich. Wien, 1900, S. 297. t'.—A. Weixlgärtner

: Joh. Bergl, Jahrbuch der k. k. Zcntral-Kommission. Wien, 1903, Bd. I. S. 344.