Batári Zsuzsanna, Bárd Edit, T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2007 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)

AKTUÁLIS - Kemecsi Lajos: Uradalmi prés a Felföldi mezőváros tájegységben

zad második felében egyre általánosabb lett borvidékeinken a kádárok által készített, dongákból összeállított, abroncsokkal összefogott, hosszúkás vagy ritkábban kerek alaprajzú hordótölcsér. Amikor a kasból már nem tudtak több lét kimerni, akkor kitaposták a törkölyt. A taposókád két-három hektoliteres edény volt, fenekén egy kifolyólyukkal. A fenekén lévő lyuk alá egy kisebb edényt (dézsa vagy félmetszés) helyeztek a lé felfogására. A 19. századig jellemzően Tokaj-Hegyalján a taposás fő célja a lé kiszorítása volt, itt ritka szövésű taposózsákba töltötték a megtört szőlőt. A zsák oldalán hasíték volt, hogy a töltő edényt könnyebben befogadja. A zsákot körülbelül egyharmad részéig töltötték meg, és a taposó férfi napszámos megtiporta. A taposókádból kifolyó mustot hordókba töltötték. A taposás igen nehéz munka volt, ezért a szüreti napszámosok közül mindig a taposók bére volt a legmagasabb. Tokaj-Hegyalján gyakori volt, hogy a kései szüretek időpontja miatt nem mezítláb, hanem csizmában taposták a szőlőt. A 19. századra megnőtt mennyiségi igény elősegítette a taposás helyett a prések használatának terjedését a régióban. Ehhez hozzájárult a múzeumihoz hasonló uradalmi használatban álló borsajtók működésének szélesebb körű megismerése is. A bálványos prések elterjedési területe a 16. század előtt jóval nagyobb lehetett. A régi fehérbor-kultúrára rétegződő vörösbor-kultúra háttérbe szorította, illetve általános használatát feleslegessé tette. Amikor ezek a területek később, főként a 19. századtól lassanként ismét préseket igényeltek, természetszerűleg nem a régi, nehézkes szerkezetekhez folyamodtak, hanem az újabb technikai vívmányt, a középorsós borsajtókat honosították meg, amelyeknek lassú terjedése nyugat felől a 17. században kezdődött. A gyári borsajtók elterjedése előtti időben a falusi bognárok a régi középorsós prések mintájára készítettek eszközöket. A szőlőművelésben bekövetkezett változásoknak azonban már nem feleltek meg a nehezen mozdítható, nagy tölgyfa szerkezetek, ezért az új borsajtókat a súlyos tölgyfa talapzat helyett négy lábra állították, és teljes egészében kisebbé és könnyebbé tették. A kifolyó must felfogására vékonyabb, deszkákból készült láda szolgált. Az orsók eleinte ezeknél is fából készültek. Az 1890-es években ezt felváltotta a vasorsó, majd a gyári prések mintájára a törkölytartó láda is kerek kosárrá alakult. A szőlőtermelés kiteljesedése és a gyári prések elterjedése közötti intervallumban áthidaló megoldásként a házi készítésű