Batári Zsuzsanna, Bárd Edit, T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2006 3. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2006)

MÚZEUM ÉS TUDOMÁNY - H. Csukás Györgyi: Iparosház Mernyén

fenntartására, amit központjáról mernyei uradalomnak, másképpen piarista kusztodiátusnak is neveztek. A birtok kormányzata nagyarányú, tervszerű fejlesztéssel, a majorsági gazdálkodás kiépítésével, korszerűsítésével igyekezett jövedelmeit növelni. Mernye központjában, a templom, a kormányzói ház közelében helyezkedtek el az uradalom alkalmazottainak és cselédjeinek házai. 1828-ban a birtok kormányzója elhatározta, hogy iparosokat telepít Mernyére, ezért a cselédházak közelében egy sor házhelyet méretett ki a Gáloskérre vezető országútig terjedő majorságbéli rétből. A jelentkező 8 iparos a zsellértelkekhez hasonlóan 150

D „házülést" kapott, ezen túl az udvar folytatásában 350

n kertet is. A szakmák felsorolása (két kerékjártó, egy asztalos, egy csizmadia, egy szabó, egy szűrszabó, egy bocskoros és egy cipellés varga) azt mutatja, hogy a telepesek elsősorban a mezővárosi népesség, az uradalmi cselédség ellátását voltak hivatva szolgálni. Az uradalom szükségletét részint saját iparos alkalmazottai elégítették ki, részint a közeli mezővárosok, elsősorban Kaposvár, Szil, Toponár iparosai (például ácsok, kőművesek), akikkel az uradalom egy-egy munkára szerződött. A telepítési szerződés a telkek mérete mellett szigorúan megszabta azok beépítésmódját, a házak alaprajzát, tüzelőberendezését is. Az egyes családok helyét sorshúzás alapján jelölték ki az utcasoron. A házakat az utcavonalra kellett építeni, megtiltották a ház előtti, palánkkal kerített előkerteket, és nem építhettek a ház folyásán kívül további apró épületeket sem. A ház falai készülhettek téglából, vályogból, tömésből vagy fecskerakásból, de a konyhát boltra, kéménnyel kellett felépíteni, amihez az uradalom készpénzért, előállítási áron biztosította az égetett téglát. Az épületeknek „három derékra", azaz szoba-konyha-kamra alaprajzzal történő felépítéséhez az uradalom ingyen adott fát saját erdejéből. A szerződés pontosan rögzítette a letelepített iparosok jogi státusát, az uradalommal szemben fennálló kötelezettségeit is. Az iparosok házas zselléreknek számítottak, de munkajáradékukat pénzen megválthatták. A szerződést követő három évben a mestereket mindössze 1 ezüst forint fizetésére kötelezték, hogy házaikat mielőbb felhúzhassák. Ezt követően a belső fundusért a házi cenzusként fizetendő 1 Ft-tal, a 18 napi gyalogos robot megváltása fejében 4 Ft 36 krajcárral, három napi vadászatért 36 krajcár-