T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2004 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2004)

H. Csukás Györgyi: A limitációkról

tözködés terén nem annyira a ruhafélék szabásában, sokkal inkább azok anyagában, díszítésmódjában mutatkoztak meg. Az öltözködési divatok a vizsgált korszakban - a 17-19. században - ha nem is a jelenkorihoz hasonlítható gyorsasággal változtak, mindenesetre sokkal gyorsabban és látványosabban, mint az anyagi kultúra egyéb területei. Ha a háztartás, a bútorzat, a gazdálkodás, a közlekedés tárgyait vizsgáljuk a limitációkban, sokkal statikusabb a kép, ami nem jelenti mindig azt, hogy az árszabásban megjelölt tárgy nem változhatott az idők során. Bizonyos tárgytípusok, elsősorban munkaeszközök esetében, mint a kapák, ásók, kaszák, fejszék, szekercék, megvoltak a megfelelő munkafolyamatokhoz és a helyi adottságokhoz alkalmazkodó, kikristályosodott formák, amelyek szívósan tovább éltek. Ezek annyira közismertek lehettek a limitálok előtt, hogy nem volt szükség körülírásukra. Jellemző, hogy csak akkor tértek ki egy-egy vidék speciális kapáira, ekevasaira, ha az a megye más részein használttól olyannyira eltért, hogy az az árat is befolyásolta. így a Zala megye hegyes, köves részein használt ekék, kapák erősebb, súlyosabb vasuk folytán drágábbak voltak, mint a megye többi területén használt ekevasak, kapák. Minden valószínűség szerint a már korábban kikristályosodott táji változatok jelennek meg az 1820-as évektől a vásárosok számára készült katalógusokban, amelyekben az egyes típusok már rajzzal és konkrét névvel tanulmányozhatók. Az esetek többségében az árszabásokban található sommás megjelölések nem adnak sok útmutatást a tárgy formájára, díszítésére. Nagyon jó követhető viszont egy-egy új tárgytípus felbukkanása, elterjedése. E divatos tárgyak presztízs-értékét a hasonló tárgyakhoz viszonyított magas áruk is jelzi, ami a tárgy meghonosodásával párhuzamosan csökkent. A közlekedési és szállító járművek esetében a kovácsok, kerékgyártók árszabásain kívül a szíjártók, nyergesek, kötéljártók árszabásait is figyelemmel kell kísérni ahhoz, hogy a helyi domborzati és útviszonyokhoz, a járművek funkciójához alkalmazkodó sokféle közlekedési és szállító eszköz, fogatolási mód között eligazodjunk. Növeli a nehézséget az elnevezések változatossága. Épp a különböző árszabások összevetésével lehet azonban megállapítani, mely elnevezések takarják ugyanazt a járművet, vagy másképp fogalmazva, bizonyos járművek megjelölésére milyen megnevezéseket használtak egy-egy korszakban. Minthogy a kocsik, szekerek gyakran