T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2004 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2004)

H. Csukás Györgyi: A limitációkról

összevetése: kiderül, hogy a fehérvári zabla a 17-18. században már egy országosan elterjedt zablatípus megnevezésére szolgált, hogy a kocsik, szekerek koronként, területenként is változatos különféle elnevezései gyakran azonos típust takarnak. Az árszabások összegyűjtését az tette lehetővé, hogy a levéltárak munkatársainak közreműködésével 1986-ban megjelent Domonkos Ottó-Kiss Mária-Nagybákay Péter szerkesztésében a Magyarországi árszabások forrásanyagának katasztere (1463-1848). Ennek alapján választotta ki Flórián Mária azokat az árszabásokat, amelyek a legtöbb mesterséget tartalmazzák, és időben, térben is lehetőleg jól reprezentálják az országot - a mai Magyarország területét, ugyanis a gyűjtés egyenlőre csak a hazai levéltárakban őrzött anyagra terjedt ki. (Ezt némiképpen ellensúlyozza, hogy a már korábban közölt árszabások zöme viszont Erdélyből és a felvidéki városokból származik. Ezek nagy része azonban nem megyei árszabás, hanem városi, illetve a fejedelemkori Erdélyben egész Erdélyre vonatkozó.) A most közölt limitációk zöme a 17. század végétől az 1820-as évekig terjedő periódusban készült. A koraiak elsősorban az észak-magyarországi megyékből származnak, a Dunántúlról és az Alföldről csak az 1720-as évektől maradtak fenn árszabások nagyobb számban. Az árszabások 1995 óta jelennek meg az MTA Néprajzi Kutatóintézete által kiadott „Az Mester Emberek Míveinek árazása" című sorozat köteteiként. Egy-egy kötetben többféle mesterember árszabása is szerepel, lehetőleg olyanoké, akiknek a tevékenysége valami módon összefüggött (azonos anyagból dolgoztak, vagy munkájuk egymásra épült egy-egy termék előállításában, de akadnak olyan kötetek is, ahol a bemutatott szakmák a használók oldaláról szemlélve kerültek egymás mellé: például a ház építéséhez, berendezéséhez kapcsolódó iparágak, vagy a háztartási eszközöket produkáló mesterségek.) Flórián Mária öt kötetben közreadta az összes, öltözködéssel kapcsolatos szakma árszabásait, és a forráscsoport feldolgozásával a korábbinál sokkal árnyaltabb képet tudott rajzolni a különböző társadalmi rétegek öltözködésmódjáról és annak változásáról, az úri, polgári köznépi öltözködés egymáshoz való viszonyáról, a divatok időben, térben való terjedéséről. Fontos megállapítása volt, hogy a társadalmi-vagyoni különbségek az öl-