T. Bereczki Ibolya, Bíró Friderika szerk.: TÉKA 2002 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)

Hegyi Füstös Ilona: Tök jó nap

Tök jó nap A nagydobosi tök Szentendrén A múzeum bemutatós hétvégéin évről évre terítékre kerültek olyan kultúrnövények, gyümölcsök, mint az alma, a paprika, a szilva. Az őszi termények közül idén a tököt emeltük ki, mert szerettünk volna egy olyan „tökéletes" programmal idecsalogatni a gyerekeket, felnőtteket, amely minden oldaláról bemutatja ezt a sokféleképpen használható és ízletes, szinte elfeledett növényt. A nagy földrajzi felfedezések nyomán Európában is elterjedt a Közép-Amerikából származó növény. Számos fajtája közül hazánkban azok honosodtak meg, melyek termesztéséhez ideális természeti adottságaink voltak. A tök alapvetően sok napsütést, homokos talajt és rendszeres öntözést igényel. A mindennapi életben - napközis múltunkból - leginkább a tökfőzelék jut eszünkbe, ha ezt a szót halljuk. Sok kisgyerekben és felnőttben csak ennek a kapros ízú, savanykás ételnek az íze rémlik föl. Az elmúlt évben hírét vettük, hogy Nagydoboson, egy nyírségi faluban olyan hagyománya van a sütőtöktermesztésnek, mely évszázadok óta befolyásolta, sőt meghatározta az egész falu közösségének életét. Felvettük a kapcsolatot a falu polgármesterével, Balogh Józseffel, aki immáron negyedik éve szervezi meg szeptember végén a Sütőtök Fesztivált. A nagydobosi sütőtök olyan márkanevet jelent manapság, mint a penyigei szilva vagy a vecsési káposzta. A falu címerében is ott virít a tök. A tök szavunk szláv eredetű. A múlt században használták a tökfélék gyűjtőneveként is, a lopótökfélék, a takarmány és étkezési tök megnevezésére. Tökfej és Tökfilkó a szekéren