T. Bereczki Ibolya, Bíró Friderika szerk.: TÉKA 2002 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)

Hegyi Füstös Ilona: Tök jó nap

A nagydobosiak többgenerációs tapasztalata megmutatkozik a tökből készített ételek, italok változatosságában is. Úgy gondoltuk, a mi Tök jó napunkon kitűnő alkalom kínálkozhat arra, hogy megízleljük ezeket, így meghívtuk Szentendrére a falu tanáraiból álló „alkotóközösséget". ezen a szeptember 29-én (Szent Mihály napján) a ragyogó napsütésben útra keltek, talán nem csak megelégedtek, miként a szólásmondásbeli disznó - „Éhes disznó makkal álmodik, de ha fölébred, tökkel is megelégszik."- hanem egyenesen elégedettek voltak. A bejárattal szemben különös, tökből ismerkedés az óriás tökökkel formált figurák utaztak egy szekéren, Tökfej és fia, Tökfilkó, akiket a két bors ökröcske húzott, amint éppen tököt szállítottak a vásárra. Tök-ángyi már nem fért föl, így tolta a szekeret. Sokan legszívesebben felkapaszkodtak volna az ökrös szekérre, hogy ebben a díszes társaságban juthassanak el a program helyszínére. A két bors ökröcske is igen népszerű volt a gyerekek körében, akik kedvesen nógatták, simogatták őket, miközben szüleik lencsevégre kapták a megismételhetetlen pillanatot. A Kisalföld tájegységbe érve rögtön szembeötlőit az a két amerikai fajta óriás tök, amit a nagydobosi Szabó Menyhértné ápolgatott, neveigetett ilyen szép méretesre. A 120 és 123 kg-os tökök a harangláb tövében terpeszkedtek. A tipikus magyar „virtus" eredményeként a nagyobbik már „kalapot emelhetett", hiszen szülőfalujában, az éj leple alatt „magtalanították" azt remélve, hogy jövőre más arathatja le a babért. A tápi udvar felől egyre nagyobb gyerekzsivaj szűrődött ki, hiszen mind többen fedezték fel a tökmalackákat a disznóólnál, a tökcsikót (nem a rátótit) a szekér előtt, a tökegeret kergető macskát, aki felpúposított háttal fújt a tökkutyára és a számos aprójószágot, akik szintén a különféle mintázatú és színű tökökből keltek életre. Hamarosan színre léptek a figu-