T. Bereczki Ibolya, Bíró Friderika szerk.: TÉKA 2002 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)

H. Csukás Györgyi: Katolikus temető a Bakony, Balaton-felvidék tájegységben

A múzeumi temető ria, Szt. Anna, Szt. József, Szt. István, Szt. Imre, Szt. Erzsébet, Szt. László) szoborszerűen vagy domborművesen megformált alakjai viszont olykor időtlen merevséggel tekintenek ránk. A kőkeresztek, sírkövek alakjait festéssel, aranyozással is díszítették a fennmaradt megrendelő levelek tanúsága szerint, ezeknek azonban ma már alig látni nyomát. A szobrászati tevékenységükkel is kiemelkedő keszthelyi, rezi kőfaragókkal és alkotásaikkal több kutató foglalkozott, jóval kevésbé feltárt azonban az egyéb kőanyagokat felhasználó (fehér, rózsaszín, vörös mészkő, permi vörös homokkő) kőfaragók, műhelyek tevékenysége. A fennmaradt kő síremlékek zöme a 19. század második felében és a 20. század első felében készült. Ekkor már Sümegen, Veszprémben, sőt falvakban is működtek kőfaragók. E síremlékeken a szobrok, domborművek faragása többnyire a sírkövet koronázó feszület korpuszára korlátozódik, maguk a sírkövek a mintakönyvek által is terjesztett, országosan ismert formákat ismétlik sok-sok variációban. Szinte temetőnként más-más a különböző műhelyekben, különböző kőanyagból készült kövek aránya. Míg egyik te-