T. Bereczki Ibolya, Bíró Friderika szerk.: TÉKA 2002 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)

H. Csukás Györgyi: Katolikus temető a Bakony, Balaton-felvidék tájegységben

mető az egységességével tűnik ki (Veszprémfajszon meghatározóak a vörös homokkő síremlékek), má­sutt épp a sokféleség a szembetű­nő (Szentbékkállán szinte minden változat megtalálható). A nagyobb területen elterjedt, általánosan ismert formákat muta­tó síremlékek mellett vannak olyan egyedi megfogalmazású, oly­kor gyakorlatlanabb kézre utaló sírkövek is, amelyek csak egy-egy faluban és szűkebb környékén ta­lálhatók meg. Ilyenek például a balatonudvari régi református te­mető híres szív alakú sírkövei is. A 20. század első felében Mindszent­kállán működő Somogyi József kő­faragóról és elődjéről, Tölli Gyuláról tudjuk, hogy elsősorban kútkávák, kővályúk, préstalpak készítésével foglalkoztak. Saját családjuk és közeli rokonaik részére azonban egyszerűbb sírkövek készítésével is meg­próbálkoztak, ezek nyomán néhány újabb megrendelést is kaptak. Tölli Gyula életében egyetlen szobrot, egy Páduai Szt. Antal-szobrot készített, amely ma is látható a mindszentkállai temetőben. A múzeumi katolikus temető létesítésekor olyan kis falusi temető le­begett a szemünk előtt, ahol a síremlékek döntő többsége kőből készült. A sírok a temető központi részén emelkedő feszület körül csoportosul­nak, a temető mérete azonban nem teszi szükségessé a síroknak külön utak mentén való csoportosítását. A különböző falvak, vidékek síremlé­keit egymás közelében helyeztük el, anélkül, hogy ez a temető egységes megjelenését, a sírok soros temetkezésre utaló rendjét zavarná. A sírkö­vek megvásárlásánál sok-sok nehézséggel kellett megbirkóznunk, és ko­Márfi Gyula veszprémi érsek a múzeumi megnyitó alkalmával megáldja a temetőkeresztet

Next

/
Oldalképek
Tartalom